Albert Speer (1905-1981) tehetséges fiatal építészként kezdte pályáját az 1930-as évek elején Németországban. Képességeire hamarosan fölfigyelt az új sütetű náci hatalom, és ettől kezdve szédítő karriert futott be: bizalmába fogadta Hitler, aki megtette Berlin főépítészévé, majd 1942-től az 1945
[>>>]
Albert Speer (1905-1981) tehetséges fiatal építészként kezdte pályáját az 1930-as évek elején Németországban. Képességeire hamarosan fölfigyelt az új sütetű náci hatalom, és ettől kezdve szédítő karriert futott be: bizalmába fogadta Hitler, aki megtette Berlin főépítészévé, majd 1942-től az 1945 tavaszi összeomlásig fegyverkezési miniszter volt. Az utóbbi tisztsége folytán a Harmadik Birodalom egyik legbefolyásosabb vezetőjeként tevékenykedett, jórészt neki köszönhette a német hadvezetés, hogy a Werhmacht annyi ideig képes volt helytállni a szövetségesek túlerejével szemben. Bár Speer semmiféle kegyetlenkedésben nem vett részt, a nürnbergi nemzetközi törvényszék hosszú börtönbüntetésre ítélte, hiszen része volt a munkatáborokba hurcoltak dolgoztatásában, szörnyű körülményeik alakításában. Speer habitusa, élete, pályája, karrierje teli van ellentmondással: alapvetően liberális fölfogású, demokrata gondolkodású, szakmáját szerető fiatalemberből vált Hitler egyik kritikátlan rajongójává, bizalmasává, -jobbkezévé-, aki ugyan nem szennyezte be a maga kezét vérrel, de szó nélkül tűrte a birodalom területén folyó genocídiumot. Alkata is kedélyes és könnyed volt, miközben folyton feszélyezte környezetét, egyik percről a másikra merev és szertartásos lett, aki még gyermekeivel is csak kezet fogott, hevesebb érzelemnyilvánításra nem ragadtatta magát. Ez az ellentmondásos alkatú és pályájú személyiség izgatta Gitta Serenyt, aki már 1946-ban, a nürnbergi per idején több ízben látta Speert a vádlottak padján, hogy azután az 1970-es években fölkeresse és hosszú-hosszú beszélgetéssorozatokat kezdjen vele. Voltak napok, hogy 10-12 órás interjúk készültek, ezen felül az interjúalany útmutatása alapján a szerző a korszak és a téma minden fontos szakirodalmával és forrásával megismerkedett. A testes kötet anyagának mégis kisebb hányadát adják az interjúk kivonatai, illetve részletei; az újságírónő kifaggatta hőse környezetének m ég élő tagjait, feleségét, titkárnőjét, francia barátját, a református lelkész, Georges Casalis-t, és persze fölvonultatja az 1933-1945 közötti német történelem teljes nemzetközi forrásanyagát és szakirodalmát. A hatalmas mennyiségű tényanyagot görgető, millió mellékirányba elágazó kötet mégis - mélyebb jelentésében - pszichológiai oknyomozássá válik: egy becsületes, alapvetően erkölcsös építész miképp lesz rajongója, végső soron -tettestársa- a Führernek. Sereny számos közös személyiségvonást fedez föl közöttük (pl. szeretetéhség, az érzelmek kifejezésének képtelensége, az alapvető magányosság, a nők iránti közömbösség, tetteiket sokszor a leplezett érzelem diktálta stb.), ráadásul Hitlernek megvolt az a különös képessége, mellyel rajongóit szinte észrevétlenül magához süllyesztette, korrumpálta. Karizmatikus alakja súlyos befolyással volt nemcsak környezetére, hanem a milliós tömegekre is. Végső soron Speer - ha későn is - fölismerte Hitler lényének valóját, és ettől kezdve szinte folyamatos belső küzdelem lett az élete. A hatalmas dokumentumtömeget földolgozó, minuciózusan részletező kötetet nagyszabású bibliográfia és névmutató egészíti ki. - A német történelem és a nácizmus -természetrajza- iránt mélyen érdeklődők olvasmánya.
[<<<]