A posztumusz megjelent kötetben Borbély Szilárd irodalomtörténeti utazásra hívja olvasóit: a cseh főváros huszadik századi világát a látomásosság és az imaginatívval összeláncolt keverékét járja be az idősebb Kafka, fia és az író. Hármasságuk egy irányba mutat, mégis széttart, esendő emberek, akik
[>>>]
A posztumusz megjelent kötetben Borbély Szilárd irodalomtörténeti utazásra hívja olvasóit: a cseh főváros huszadik századi világát a látomásosság és az imaginatívval összeláncolt keverékét járja be az idősebb Kafka, fia és az író. Hármasságuk egy irányba mutat, mégis széttart, esendő emberek, akik valamit meg akarnak ragadni, kitépni valamit az életből, de ez szinte mindig csak próbálkozás marad. A könyv története szerint (bár a narrátor leszögezi, hogy ez egy történet nélküli regény, s ebben az értelemben a regény definíció is bajos) az idősebb Kafka, a nincstelen bevándorlóból lett gazdag és sikeres kereskedő és fia, a hivatalnoki és kereskedő pályára lépő Franc viszonyát követhetjük végig. A könyv ennek az apa-fiú viszonynak lesz az irodalmi anatómiája, minden boldog és keserű pillanatával egyetemben. A kapcsolat elszakíthatatlan a két fél között, mégis a kölcsönös megértéshez jóval többre lenne szükség, mint a vérségi viszonyra. A könyv úgy játszik Prágával, mint a Kafka-regényekből ismert tér, egymásba nyílik minden szoba, labirintusszerűen épül fel a világ, melyben mindenki ugyanazokat a köröket futja. Maguk építik a falakat maguk köré, szimbolikusan és a konkrétan is, mivel az épülő várossal együtt a polgárok bezárkózó rigorózus munkája is kialakul. Ebből próbál Franz kitörni, miközben mégis oltalmazza, vonzza az apa alakja, a biztos oszlop, a kocka, melyből a város épül (fogalmaz így Borbély), szemben fiával, aki nyurga és kecses, olyan mint a vaskos oszlopok fölött átívelő boltív. Az apa és fia bonyolult viszonyába az író, pontosabban a narrátor alakja beleíródik, része lesz a történetnek mint annak elbeszélője, és mint irodalmilag szintén ebbe az apa-fiú, előd-utód viszonyba kerülő entitás, aki saját útját akarja járni, de nem tud vagy nem is akar szabadulni a hagyománytól, az apa meghatározó alakjától. A könyvet olvashatjuk regényként, novellafüzérként, vagy Ī a gyakran elkalandozó filozofikus narrátor miatt Ī esszéregényként is, a különböző olvasási stratégiák csak színesítik a képet. A kötet végén Forgách András utószavát olvashatjuk. A könyvet művelt és gyakorlott olvasóknak lehet ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]