Pilinszky János költészete a magyar líratörténet egyik kiemelt helyét foglalja el: a huszadik század traumái és kiüresedett vallási és ideológiai szólamainak művészi kritikája mind helyet kapott költészetében. Irodalmi munkásság a prózára és színművekre is kiterjedt, illetve szerette volna ebbe az   [>>>]

Pilinszky János költészete a magyar líratörténet egyik kiemelt helyét foglalja el: a huszadik század traumái és kiüresedett vallási és ideológiai szólamainak művészi kritikája mind helyet kapott költészetében. Irodalmi munkásság a prózára és színművekre is kiterjedt, illetve szerette volna ebbe az irányba is elmozdítani azt.*** A jelen kötet a maga módján unikálisnak számít, mivel olyan eddig kiadatlan Pilinszky-jegyzeteket és vázlatokat közölnek benne, melyek nagyban segítenek tovább árnyalni az életművet. Az Önéletrajzaimat eredetileg regényként szerette volna megírni, de ezzel életében már nem készült el. Pilinszky kapcsán a költő katolicizmusát gyakran kiemelik, melyet érthetünk úgy is, hogy Isten és a keresztény témák foglalkoztatták, de inkább úgy értik e kijelentését, hogy az egyetemes kérdésekre szeretett volna egy új, a hagyomány terhétől megszabadított választ, válaszokat találni. Erre az általánosra és egyetemesre utal a befejezetlen regény címe is: Önéletrajzaim. Ebben az egy szóban összesűrűsödik mindaz, aminek Pilinszky hangot szeretett volna adni, megírni magát többféleképpen, megírni úgy az emlékeket és benyomásokat, hogy azok másé is lehessenek, valamint megírni úgy párhuzamos, fiktív, de ugyanannyira lehetséges történetek és véletlenszerűen alakuló életutak halmazát, melynek középpontjában egy alkoholista család, és annak sokat szenvedő, kiszolgáltatott lánygyermekei állnak. A három rövid novella, melyek a regény fejezetei lettek volna az Ónix család három lánygyermekének egy-egy énelbeszélését tartalmazza, melyek az álom és valóság, az irodalom és valóság, a lehetséges és a lehetetlen, valamint a lehetett volna és lehetne potencialitásának keresztmetszetében állnak. 1979-ben így nyilatkozott Pilinszky születő regényéről: "mindenkivel egynek érzem magamat, s ezért adom alakuló könyvemnek is az Önéletrajzaim címet". A három lány (Lenke, Petra és Beáta) skicc-szerűen felvázolt élete a Hármasoltár címet viseli, melyben Pilinszky a legnyomorúságosabb körülmények között tengődő emberek kapcsán is a megélt és megtapasztalt életszentséget emeli ki, az ő oltárképén ezek a hétköznapi szentek kapnak helyet. A kötetben a még Pilinszky életében publikált részek mellett a hagyatékból előkerült jegyzetek és töredékek is helyet kaptak, melyeket e kiadásban publikálnak először. Bende József gondozta a szövegeket, valamint ő jegyzi az utószót is. A könyv második felében található a rövidítés és jegyzetek listája, valamint a jelentős mennyiségű Pilinszky-töredék függelékként. Igazi irodalmi kuriózum, melyet irodalmárok mellett az értő olvasóknak lehet ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]