Závada Péter legújabb verseskönyve sok érdekességet tartogat az olvasónak: utazásra, kalandozásra invitál. A versekben megképződő lírai beszélő gyakran eggyé válik környezetével, a biztosnak hitt vagy gondolt határok elmosódnak.*** A psziché és így az egyén egy lesz az őt magába foglaló épülettel,
[>>>]
Závada Péter legújabb verseskönyve sok érdekességet tartogat az olvasónak: utazásra, kalandozásra invitál. A versekben megképződő lírai beszélő gyakran eggyé válik környezetével, a biztosnak hitt vagy gondolt határok elmosódnak.*** A psziché és így az egyén egy lesz az őt magába foglaló épülettel, sőt ez a magába-foglalóĪmagába-foglalt viszony felborul, átrendeződik, egy új hierarchia épül ki, mivel "[a] kastély én vagyok. / Egyre több bennem az üres szoba. / Ha egyszer kiömlenek, / elárasztják a bástyát, / és ő megint akkor hagy el, / mikor a legnagyobb szükségem van rá". A kint és bent kettőse felborul, az élettelen anyag organikussá válik és fordítva. A versek összemossák a bennük színre vitt helyszíneket és szereplőket: "a szakadékot a korlátban látom megnyílni", olvashatjuk A szemek rezervátuma című versben, vagyis éppen az aminek el kellene választania, meg kellene óvnia a lezuhanástól, lesz maga a szakadék bejárata, benne hasad meg minden, aminek egyben kellene lennie. A versek többszörösen reflektálnak az épített környezetre, legyen az egy gótikus katedrális vagy világháborús emlékmű, mindenhol romokat látunk, melyek jelentésességét érti és érzi a beszélő, de hogy ez miben is áll pontosan, nem tudja megfejteni. A halott és egyben élő kő mellett a természetből a növények és állatok is komoly szerepet kapnak, bennük is, velük is elveszti magát újra és újra a lírai én, feloldódik a környezet gazdagságában. Az öt ciklusba (Gótika; Só és faggyú; Csendimitáció; A könyörgéssel szemben; Beporzás) rendezett verseket érdemes ajánlani mindenkinek, akit érdekel a kortárs magyar líra, azon belül különösen Závada költészete. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]