Régóta kutatja az európai uralkodócsaládok, kiemelten a Wittelsbach-ház történetét Christian Sepp német történész. Arról a családról van szó, amely a 11. századtól 1918-as megszűnéséig uralkodott Bajorországban, három német-római császár került ki közülük, valamint hosszú ideig a Pfalzi grófság
[>>>]
Régóta kutatja az európai uralkodócsaládok, kiemelten a Wittelsbach-ház történetét Christian Sepp német történész. Arról a családról van szó, amely a 11. századtól 1918-as megszűnéséig uralkodott Bajorországban, három német-római császár került ki közülük, valamint hosszú ideig a Pfalzi grófság uralkodóit is ők adták. Ezen kívül számos más uralkodócsaládba beházasodtak, és így tagjai eljutottak a dán, a norvég, a cseh, a görög vagy a magyar trónra. Utóbbi természetesen a família talán legismertebb tagja, Erzsébet Amélia Eugénia hercegnő volt, aki 1853-ban Ferenc József felesége lett, 1867-ben pedig Magyarország királynéjává is koronázták. A két ágra szakadt család akkoriban nem számított népesnek, ám a Pfalz–Birkenfeld–Gelnhausen mellékágból származó Erzsébetnek sok testvére volt. Szüleinek, Miksa József bajorországi hercegnek és Ludovikának összesen tíz gyermeke született, melyből nyolc érte meg a felnőttkort: Lajos Vilmos („Louis), Ilona („Nené), Erzsébet („Sisi), Károly Tivadar („Gackl, azaz „Lúd), Mária Zsófia Amália, Matilda Ludovika („Veréb), Zsófia Sarolta és Miksa Emánuel („Mapperl, azaz „Mappácska). A történész szakma mindeddig nem foglalkozott részletesen Erzsébet testvéreivel, talán Ilona kivételével, mivel eredetileg őt szemelték ki az osztrák császár hitvesének, ám Ferenc József végül Erzsébetet választotta. 1847-ben született legkisebb húgukról, Zsófia Saroltáról német nyelven sokáig egyetlen életrajz sem jelent meg, ami azért is furcsa, mert élete és sorsa rendkívül érdekes volt. Fiatalkorában unokatestvérével, Lajos bajor trónörökössel, a későbbi „Mesekirállyal jegyezték el, ám azt később felbontották, és ezt követően az alençoni herceghez, Ferdinand dOrléans-hoz adták feleségül (innentől kezdve Vincennes-ben élt, Sophie-Charlotte-Auguste d'Alençon néven). Két gyermekük született, Lujza és Emánuel, ám amikor a gyerekek már nagyok lettek, Zsófia Sarolta beleszeretett nős orvosába, Franz Glaserbe, akiért hajlandó lett volna lemondani minden előjogáról. Meg is szökött szerelmével, ám elkapták őket, családja pedig nem hagyta, hogy újabb botrány törjön ki, így a híres lélekgyógyász, szexológus, Richard von Krafft-Ebing Maria Grün-i szanatóriumába zárták a renitens hercegnőt (diagnózisa egyébként „erkölcsi színvakság volt). Hét hónapot tartózkodott itt, majd visszatért férjéhez, és később Tirolban telepedtek le. A vallásossá vált hercegnő 1897. május 4-én hunyt el: a párizsi dominikánus kórház javára rendezett jótékonysági vásáron tűz ütött ki, és sokakkal együtt ő is ott lelte halálát. Az ő életét mutatja be a szerző, a rendelkezésre álló levéltári források, levelek, naplók, követségi jelentések és a már meglévő, idevágó irodalom felhasználásával. A fekete-fehér fotókkal kísért kiadványt bibliográfia, rövid életrajzok, családfák és névmutató zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]