Az „ezerarcú Sopront ismerhetjük meg Sediánszky Nóra legújabb útikönyvéből; a szerző korábbi köteteivel ellentétben most egy hazai település izgalmas, rejtélyes és gazdag világát tárja fel. A francia táj után (A fény felé), a francia főváros (Tékozló Párizs), és lagúnák városa után (Velence   [>>>]

Az „ezerarcú Sopront ismerhetjük meg Sediánszky Nóra legújabb útikönyvéből; a szerző korábbi köteteivel ellentétben most egy hazai település izgalmas, rejtélyes és gazdag világát tárja fel. A francia táj után (A fény felé), a francia főváros (Tékozló Párizs), és lagúnák városa után (Velence útvesztői) a legnyugatibb magyar nagyváros történelme és jelene egyaránt érdeklődésre tarthat számot. A Janus-arcú település egyszerre néz keletre és nyugatra, identitását és történelmét is ez a határhelyzet határozta meg és határozza meg a mai napig. A szerző az első fejezetben a neolitikumtól kezdve a jelenig röviden összefoglalja Sopron történelmét, melyből az 1277. évet érdemes kiemelni, ekkor kapott ugyanis a település szabad királyi városi rangot IV. (Kun) Lászlótól, és egy nagyobb ugrást követően az 1921. december 14-ei dátumot, mivel ekkor szavazott a település és a környező falvak lakossága úgy, hogy Magyarországhoz szeretne tartozni Ausztria helyett. A könyv a továbbiakban a soproni óváros nevezetességeit ismerteti: bejárjuk a Várkerületet, a Tűztornyot, a Fő teret és a Kecske-templomot, ezt követően az óváros utcáin, vagyis a Templom, a Kolostor és az Új utcán kalauzolja végig olvasóit a szerző. A város külsőbb városrészei is tartogatnak érdekességeket, ezeket a negyedik fejezet tárgyalja, például az Ikva-partot és a Mihály-templomot. A következő fejezet a Sopron környékén tehető túraútvonalakat veszi számba, majd a soproni vendéglátóegységeket ismerhetjük meg. A Sopronba látogató turistáknak hasznos kötet, de önmagáért is érdemes olvasni a jó stílusban megírt útikönyvet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]