Az elsőként 1927-ben, a Kolozsvári Újság hasábjain folytatásos regényként napvilágot látott mű a szerző szibériai hadifogsága idején szerzett, egész munkásságát meghatározó élményeit dolgozza föl. Főhőse, az állástalan diplomás fiatalember számára az első világháború kitörése a gondoktól való   [>>>]

Az elsőként 1927-ben, a Kolozsvári Újság hasábjain folytatásos regényként napvilágot látott mű a szerző szibériai hadifogsága idején szerzett, egész munkásságát meghatározó élményeit dolgozza föl. Főhőse, az állástalan diplomás fiatalember számára az első világháború kitörése a gondoktól való szabadulást jelenti, az emberek idillikus elképzelésekkel indulnak a frontra. Ezt azonban hamar felváltja a kiábrándulás, az értelmetlenség, félelem, magány érzése, s a civil kisember kénytelen az orosz front, majd a hadifogolytábor számára értelmetlen, irreális valóságához alkalmazkodni. A regény nagyobb része e hadifogolytáborban játszódik, s hűen adja vissza annak katonás, zárt hierarchiáját, torz világát. ***Jelen kiadás elé Szekernyés János írt hosszabb tanulmányt, melyben az író életéről, munkásságáról, a műről, fogadtatásáról, sikerének okairól ad áttekintést. E tanulmányból megtudhatjuk, hogy a regény sikerének egyik oka az volt, hogy lélektanilag megfelelő pillanatban, a háborútól immár higgadt értékelést lehetővé tevő távolban jelent meg. A háborús irodalom első, a felelősséget firtató hulláma után az elfogulatlan, személyes élményeket felelevenítő, az egyetemes emberiség kollektív tragédiáját felismerő második szakaszának (pl. Knight, Remarque, Hemingway) előfutáraként jelentkezett. E mű tudósított először a kisember szubjektív háborús élményeiről. Érdekessége, hogy több száz volt hadifogolytól kért és kapott a szerző visszaemlékezéseket, melyek élményeit beledolgozta művébe, ettől lett az kollektív riportregény. A kezdetben érdektelenségbe ütköző művet Hatvany Lajos karolta fel, ezt követően hamarosan zajos, bestseller-ízű hazai és nemzetközi népszerűségre tett szert, majd ugyanilyen gyorsan merült évtizedekre a feledés homályába. Kritikai fogadtatása szélsőséges utat járt be: a rajongói humanista szemléletét, tárgyilagosságát, lendületességét, hitelességét emelték ki, később ponyvának minősítették, és szerkesztetlenségét, a szöveg gondozatlanságát rótták fel neki (melynek oka egyébként az volt, hogy az írónak kapkodva, gyorsan kellett befejeznie). Folytatását, az Aranyvonatot már szinte egyöntetű elutasítás fogadta. A művet - melyet Nemeskürty István A magyar irodalom történetében āa világirodalom egyik legjobb hadifogolyregényénekà nevezett, valamint szerzőjét, "a romániai magyar irodalom egyedüli világsikert aratott prózaíróját" érdemes újra felfedezni, s a tíz évvel ezelőtti utolsó megjelenése okán az általános gyűjtőkörű könyvtárakba beszerezni. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]