A délvidéki író regénye – mint a legtöbb könyve – modern mese, egyben többes jelentésű epikus történet, amely még a délszláv háború kitörése előtti években íródott. A mű hangulatán már érezni, valami nagyon rossz közeledik; az elbeszélés narrátora rendre börtönről álmodik, a veszedelmek   [>>>]

A délvidéki író regénye – mint a legtöbb könyve – modern mese, egyben többes jelentésű epikus történet, amely még a délszláv háború kitörése előtti években íródott. A mű hangulatán már érezni, valami nagyon rossz közeledik; az elbeszélés narrátora rendre börtönről álmodik, a veszedelmek előérzeteként. A nevenincs narrátor nyilván az író alteregója, akinek elbeszélése önéletrajzi indítékú vallomás, noha nem meséli el az egész életét, annak valós elemei nyilvánvalóan fölismerhetőek. A történet elején az elbeszélő folyton rossz álmai miatt szorong, majd csakugyan leültetik halálos közlekedési baleset okozása miatt. A börtön voltaképp egy munkatelep, hatalmas istállókkal, szeszfőzdével és különös foglyokkal. Később egy tengerparti szállodába kerül mindenesnek, munkaszolgálatot teljesítve. Gion e regényében is azt a látszatot kelti, hogy műve egyszerű realista történet, pedig nem (csak) az. Hiszen a síkvidéki rabtelep és a tengerparton kijelölt kényszermunkahely kettőssége a végtelenség érzetét kelti a főszereplőben is, az olvasóban is. Az író alteregója végül visszakerül a munkatelepre, ahol tovább szövi álmait bölcsészeti tanulmányairól, hogy utána falusi tanár lehessen. A főhős hányattatásai, a regény helyszínei alkalmat adnak az írónak, hogy sokféle embert szerepeltessen, szakmák, vallások, nemzetiségek, alkatok, társadalmi rétegek mutatkoznak meg regényes színességgel – legtöbbjük mégis fogoly. A rabok társadalmának „krémje az unaloműzésként versfaragással foglalkozó Lírikusok Csapata, akik ugyan amatőrök, mégis kiemelkednek a bűnözők sokaságából. A Börtönről álmodom mostanában cselekményvezetése csakugyan meseszövésre emlékeztet, ám a mese illúziótlan. Vagy talán az egyetlen illúziót szemlélteti: aki kimondja a rettenetet – elbeszéli rémálmait --, az megkönnyebbül, az föl is oldja a félelmet. Gion Nándor regénye a 20. századi magyar nagyepika élvonalába tartozik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]