A felvidéki születésű Féja Gézát és a székely Tamási Áront sok évtizedes szellemi és baráti kapcsolat fűzte össze. Ennek jeleként Féja élénk figyelemmel kísérte pályatársa munkásságát; először 1929-ben írt méltatást az erdélyi íróról, az utolsót pedig halála előtt egy évvel, 1977-ben közölte. Az   [>>>]

A felvidéki születésű Féja Gézát és a székely Tamási Áront sok évtizedes szellemi és baráti kapcsolat fűzte össze. Ennek jeleként Féja élénk figyelemmel kísérte pályatársa munkásságát; először 1929-ben írt méltatást az erdélyi íróról, az utolsót pedig halála előtt egy évvel, 1977-ben közölte. Az eddig javarészt kiadatlan írásokat a szerző fia, Féja Endre szerkesztette kötetbe, ügyelve arra is, hogy édesapja cikkeiből, esszéiből, recenzióiból azokat válogassa be, amelyek kidomborítják a Tamási-oeuvre kicsit szürreális, kicsit mesei és humoros vonásait. A kötetbe 36, időrendbe sorolt írás került, és ezek után, mintegy függelékként olvasható kereken húsz Féja Gézának címzett Tamási-levél az 1931 és 1945 közötti évekből. ***Az első, 1929-ben keletkezett tanulmányban (Tamási Áron) a szerző a rátalálás, a fölfedezés örömével ír lelkes hangon a székely író novelláiról. Ezekben jókor fölfedezte a majdan mindenki által elismert zsenit. Ugyancsak korán fölismerte a Tamási-művekben a transzszilván irodalom vonásait (Az erdélyi lélek). Aztán sorra-rendre ismertetette az író újonnan megjelent könyveit (Czímeresek; Helytelen világ; Ábel a rengetegben; Jégtörő Mátyás), illetve bemutatott színműveit (Énekes madár; Vitéz lélek; Csalóka szivárvány). Féja többször rámutatott a Tamási-próza meseszerűségére (A mese regénye), fölmérte pályája sajátos vonalvezetését (Ragyog egy csillag), sőt reflektált a Tamásit érő kritikákra (Szálfák és cserjék). Szerepel a kötetben Tamásival készült interjú (A géniusz nevében), valamint egy útirajz az író szülőfalujáról (Farkaslakán). A kötet dátumozott írásaiból is kiderül, hogy a II. világháború után meglazult a két író kapcsolata, amely majd 1956 után még szorosabbá vált. Az utolsó írások egyike Féja Géza búcsúbeszéde Tamási Áron ravatalánál (Halotti beszéd). A Tamásitól származó levelekkel záruló kötethez Féja Endre írt előszót, és Medvigy Endre rövid Tamási-pályaképet adó utószót. A kötet önmagáért való értékén túl arra is szép példa, hogy az egyik alkotó, hogyan ismeri föl idejekorán a másikban a zsenit. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]