A József Attila-díjas költő a 80-as évek elején indult „arctalan nemzedék tagja, sőt névadója; e költészet fókuszában az egzisztencia- és létértelmezés állt, ez pedig sajátos kettősségben, a hagyományos verselés vallomásos attitűdjében és az avantgárd formaújító törekvéseinek együttesében öltött
[>>>]
A József Attila-díjas költő a 80-as évek elején indult „arctalan nemzedék tagja, sőt névadója; e költészet fókuszában az egzisztencia- és létértelmezés állt, ez pedig sajátos kettősségben, a hagyományos verselés vallomásos attitűdjében és az avantgárd formaújító törekvéseinek együttesében öltött alakot. Maga a versbeszéd a szokott szövegegységek, a hagyományos szintagmák fölbontásával, illetve a költői kép elemeinek dekonstrukciójával jött létre. Nevezték e nemzedék alkotóit (Zalán mellett például Márton László, Petőcz András, Kukorelly Endre) érzékeny konzervatívnak, avantgárd lázadónak, posztmodern kísérletezőnek – így együtt. Végső soron a „radikális eklektika képviselői lettek. Sem a nemzedék, sem Zalán nem követett kanonizált életműveket, a maga útját járta, de olyan előzmények birtokában, mint a szürrealizmus, az avantgárd, hogy megjelenítse „a lét adta játékot. 2012 és 2021 között keletkezett új verseiben a fölsoroltak mellett hangsúlyossá válnak az avantgárdból ismerős versépítő elemek, hangosabb lesz az irónia és a meghökkentő groteszk: „A költő mackónadrágban is költő / mindegy neki Mezőtúr vagy Koltó / elhullt madár eliramlott virág / a világ csak kitörletlen valag ( mackónadrágban) – kezdi A költő című vallomásos versfüzérét Zalán. A sokféle eszközből, életérzésből, stílusból, beszédmódból összegyúrt költészet a lét játékait és a valósággal való szembesüléseit örökíti meg. Már a ciklusok címei sokat elárulnak Zalán mondandójáról: Elmosódások; A semmi helyén; Az idő sakktáblája. Darabjaikban a létértelmezés kissé nyegle kísérleteit láthatja az olvasó; érezheti, hogy a költő célja nem feltétlenül a művészi igényű ábrázolás, inkább a lét jelenségeinek legérzékletesebb megragadása: „Látod-e esteledek már Szokja a csöndet a lélek / Ágverődések a holdnál Hullik az ágra a fészek / mint a dió le a fáról Hullik a létről az élet (Alkonyi tűnődések). Zalán költészetében hangot kap a kifejezés válságának fölismerése, illetve a költő erős önbizalmának megjelenítése, nem ritkán a provokációba hajló meghökkentő szándék, végső soron az érvényes megszólalás lehetőségének kétsége. Zalán Tibor elmúlt évtizedben keletkezett versei arra utalnak, hogy a költő fölismerte a hagyományos lírai ábrázolásmód esélytelenségét, de ellene is szegül e fölismerésnek – az önmagához hű költészet megteremtésével. A lovak reggelije a kortárs magyar líra jelentős értéke. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]