Lukács Sándor azon ritka tehetségek közé tartozik, akiknek művészi kreativitása többféle módon is a legmagasabb szinten nyilvánul meg; ő például amellett, hogy az élő színészlegendák egyike, élvonalbeli költő is aki immár harmincöt éve rendszeresen publikál - első kötete, a Szökés 185-ben jelent
[>>>]
Lukács Sándor azon ritka tehetségek közé tartozik, akiknek művészi kreativitása többféle módon is a legmagasabb szinten nyilvánul meg; ő például amellett, hogy az élő színészlegendák egyike, élvonalbeli költő is aki immár harmincöt éve rendszeresen publikál - első kötete, a Szökés 185-ben jelent meg. Ezt azóta - a most megjelenővel - együtt hét verskollekció követte. Ahogy korábbi írásaiban, úgy most is igazi lírikusként a maga képére lényegíti át a meglátott világot, így teremt saját költői glóbuszt, alkalmaz sajátos versnyelvet, gazdagon rétegezett gondolatainak megfelelő, autentikus kifejezésmódot. ***Figyelme fókuszában maga az ember áll, de ezen némiképp túllépve, úgy törekszik az emberábrázolás teljességére, hogy a karakter arcára rárajzol egy-egy fontos életigazságot is, egy-egy megszenvedett tapasztalatot is: "De ahogy körbenéztél, / szenvedéstől-emberentúli lényed / elriasztotta az ott élőket. / És hiába ugráltál / feléjük örömödben, mint kölyökkutya az árnyéka ( után, nem hitték el, hogy ott lehetsz közöttük" (Csalódás). Komoly hangú, kifinomult formakultúrájú, sokat mondó, olykor veretes versnyelvű kötet ez, amelyben most összesen kilenc ciklusnyi vers olvasható. A könyv részint emberi mondandója, részint az ábrázolás természetes artisztikuma miatt figyelemre méltó darabja a kortárs magyar lírának. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]