A magyar irodalomról monografikus igénnyel megjelentetni egy összefoglaló munkát nem kis feladat, s nem volt könnyebb nyolcvan évvel ezelőtt sem. Nekünk, kései utódoknak annyival könnyebb a dolgunk, hogy a tárgyalt korszak irodalmára (1880-1940) még távolabbról, kritikus szemmel tudunk pillantani,   [>>>]

A magyar irodalomról monografikus igénnyel megjelentetni egy összefoglaló munkát nem kis feladat, s nem volt könnyebb nyolcvan évvel ezelőtt sem. Nekünk, kései utódoknak annyival könnyebb a dolgunk, hogy a tárgyalt korszak irodalmára (1880-1940) még távolabbról, kritikus szemmel tudunk pillantani, mára a leülepedett hagyományt, és nem a forrongó jelent látjuk, de ha a kortárs magyar irodalomra gondolunk, hasonlóan nehéz helyzetben találjuk magunkat. Ezért annyira dicséretes Várkonyi Nándor törekvése, hogy 1942-ből visszatekintve 1940-ben húzza meg az általa tárgyalt korszak határát. Bár személyesen is érintett volt a népi mozgalomban, mégis megpróbált egy higgadt és kellő kritikai attitűddel bíró összefoglaló monográfiát írni a magyar irodalomról. A szerző kifejti, hogy a kavargó irodalmi életben nem lehet a teljességre törekedni, vannak, akiket kihagy, másokkal csak röviden tud foglalkozni, ám ami a legfontosabb, nem biztos, hogy a pillanatnyi közönségsiker hosszútávon is a mű általános ismertségét fogja jelenteni, egy-egy sztáríró könnyen kieshet a későbbi kánonból. Várkonyi korszakok szerint halad kötetében, felvázolja a társadalmi, gazdasági és eszmei hátteret. A könyv első részében a realizmus korával foglalkozik, kifejti, hogy a romantika hogyan adja át helyét a kibontakozó és gazdasági és kulturális tekintetben is egyre meghatározóbb polgárság által képviselt irodalmi irányzatnak. A második részben a századforduló izgalmas éveit tekinti át: Ady forradalmi és mégis klasszicizáló líráját, a korszak regényét, a polgári színjáték jellemzőit, valamint az összeomlást, a világháború borzalmait és az irodalmi életre gyakorolt hatásait. A harmadik részben a népi mozgalom lassú kibontakozását követi nyomon, Szabó Dezső alakját és a népi lírikusok szerepét emeli ki. A könyv végén Várkonyi talán legjelentősebb hazai kutatója, Nagy Imre közöl tanulmányokat az irodalmárról, melyek segíthetnek a korszakot, s benne Várkonyit is jobban megérteni. A könyvet a névmutató zárja. Kordokumentum és a mai napig érvényes megállapítások tárháza Várkonyi Nándor monográfiája, melyet irodalmároknak és művelt olvasóknak ajánlunk. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]