Keresztury Tibor legújabb kötetében a borító színvilágát viszi színre: fekete-fehér világában az alkoholizmus, a bántalmazás, a magától értetődő erőszak, valamint a testi és pszichés betegségek adják azt az alapot, melyre a narratíva felépül, a paletta e két színből áll, brutális, olykor   [>>>]

Keresztury Tibor legújabb kötetében a borító színvilágát viszi színre: fekete-fehér világában az alkoholizmus, a bántalmazás, a magától értetődő erőszak, valamint a testi és pszichés betegségek adják azt az alapot, melyre a narratíva felépül, a paletta e két színből áll, brutális, olykor tragikomikus szatíra, melyben a magyar irodalomtörténet olyan nagyjait érhetjük tetten megkerülhetetlen hatásként, mint Petri György, Spiró György vagy Krasznahorkai László, esetleg még Tarr Sándor prózája mutathat hasonlóságokat.*** A könyv beszélője egy gerincsérvtől szenvedő alkoholista, aki - tudatfolyamként - asszociatív módon idézi fel gyerekkori élményeit, miközben próbál átvészelni egy éjszakát fájdalmak között a kanapén. Az elbeszélés fő kérdése, hogy miért és meddig kell még élnie a főszereplőnek, aki fél önkezével véget vetni szenvedéseinek, de ahhoz is gyenge, hogy tovább folytassa az egészet, belefásult a fájdalomba és a szenvedésbe, a mindennapi rutinba, és abba a gondolatba, hogy bármit is csinál, a vég úgyis elkerülhetetlen, csak egy irányba megy a történet, a lezárás felől senkinek sem lehet kétsége. Nihilista abszurd próza, melyben a megoldásra esély sincs, a halál sem szabadít fel, nincs ami értelmet adjon az életnek, a könyv lapjain a magyar szegénység, a megalázottak kilátástalan világa elevenedik meg, ám ebben a világban nem beszélhetünk a hősök és antihősök ellentétpárjáról, mindenki csak egyszerűen van, életük és haláluk nem számít, nincs befolyással a közösségre szűkebb és tágabb értelemben sem. Egyetlen cél motiválja ezt a közösséget, minél hamarabb, minél több bort kell szerezni. A beszélő a jelenből, fájdalmak közt vergődve, félájultan idézi fel ezeket a képeket, így azokat a látomásosság némileg torzíthatja, de ettől függetlenül is egy végletesen kiüresedett, lecsupaszított, embertelen (bár éppen embertelenségében meglepően emberi) világot ismerhetünk meg Keresztury könyvéből. A regényt gyakorlott olvasóknak ajánljuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]