Újabb történelmi regénnyel jelentkezik Mihály görög-dán királyi herceg, író, politológus és történész, aki egyben a Romanovok egyenesági leszármazottja is (egyik nagyanyja Olga nagyhercegnő, majd görög királyné volt). Könyvének középpontjában a Romanovok egyik „fekete báránya áll. Nyikolaj   [>>>]

Újabb történelmi regénnyel jelentkezik Mihály görög-dán királyi herceg, író, politológus és történész, aki egyben a Romanovok egyenesági leszármazottja is (egyik nagyanyja Olga nagyhercegnő, majd görög királyné volt). Könyvének középpontjában a Romanovok egyik „fekete báránya áll. Nyikolaj Konsztantyinovics Romanov (1850-1918) az orosz cári hadsereg tisztje volt, egyben az Orosz Földrajzi Társaság tagja, aki meglehetősen botrányos élete, valamint a cári rendszert kritizáló megszólalásai miatt vált kitaszítottá a családon belül. Amerikai táncosnő szeretőjével együtt megszökött, később rangon aluli házasságot kötött egy köznemes leánnyal, több törvénytelen gyermeke is született, hatalmas műkincsgyűjteménye volt, és olyan mértékű költekezés jellemezte, hogy végül őrültté nyilvánították: a család előbb Orenburgba küldte, majd Üzbegisztánba száműzte őt. Volinszkij ezredes, majd Iszkander családnéven élt Taskentben, ahol fontos szerepe volt a város fejlesztésében, felhúzott egy színházat és egy saját palotát, felfedező utakat vezetett közép-Ázsiába, ám itt is több botrányra derült fény, egyebek mellett egy bigámista kapcsolatra. 1919-ben hunyt el, tüdőgyulladásban. Nevét később szinte kitörölték a család történetéből, és a leszármazottairól is kevés szó esett, egészen II. Miklós cár és családja 1998-as újratemetéséig. A Péter-Pál-erődben tartott szertartáson a szerző is részt vett, és ekkor látta először Natalia Androvszova Iszkander Romanovot, a főherceg egyik unokáját, akivel néhány hónappal később aprócska moszkvai lakásán külön is találkozott. Az ekkor nyolcvankét éves asszony tehát az ő unokatestvére volt, akit anyja új férje, Nyikolaj Androszov örökbefogadott. Származása ellenére sikerült életben maradnia, és bár a KBG mindig is megfigyelte, érdekes karriert futott be: egyetemre nem juthatott be, de felvették egy cirkuszhoz, ahol motoros akrobataként valóságos sztár volt. A szerző itt veszi fel a fonalat, és ezen találkozás felidézését követően, az 1850-es évektől vázolja fel Natalia nagyapjának a szentpétervári palotától a katonai pályafutás állomásain, a kurtizánként is jellemzett Fanny Learrel közös európai utazásokon és a felfedező utakon át a taskenti száműzetésig vezető, rendkívüli életútját, röviden felvillantva a leszármazottak sorsát is. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]