Csoóri Sándorra (1930-2016) - amint özvegye írja az emlékkönyv bevezetőjében - lehetetlen hivatalosan emlékezni, hiszen személyisége, emberi habitusa mindenkit lenyűgözött, aki valaha kapcsolatba került vele. A vaskos kötet szerzői épp közülük kerültek ki, olyan egykori pályatársak, illetve utókori
[>>>]
Csoóri Sándorra (1930-2016) - amint özvegye írja az emlékkönyv bevezetőjében - lehetetlen hivatalosan emlékezni, hiszen személyisége, emberi habitusa mindenkit lenyűgözött, aki valaha kapcsolatba került vele. A vaskos kötet szerzői épp közülük kerültek ki, olyan egykori pályatársak, illetve utókori tisztelők közül, akiket mélyen megérintett a költő művészete és embersége. A négy fejezet elsőjének (Halotti beszédek) darabjai 2016-ban íródtak Csoóri Sándor búcsúztatására. Szerzői között van Bogárdi Szabó István református püspök, Balog Zoltán akkori kultuszminiszter, a költőtárs Tornai József és a filmrendező Kósa Ferenc. A második fejezetbe (Az emlékkönyv elhívására) kerültek a kötet fölkért szerzőinek cikkei, amelyek íróik nevének betűrendjében állnak, Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatótól Vizi E. Szilveszter orvosprofesszorig. A fejezet írásainak többségében mindazonáltal irodalmárok - így Bertha Zoltán, Monostori Imre, N. Pál József, Pintér Lajos vagy Pomogáts Béla - emlékeznek az alkotóra. A harmadik rész (Strázsaőrzőtársak - a szellembirodalomból) cikkeit pálya- és küzdőtársai írták még a költő kortársaiként; többségük szintén literátus ember, mint Czine Mihály Görömbei András, Illyés Gyula, Lászlóffy Aladár, Nagy Gáspár vagy Sütő András. E rész darabjai között egyaránt található személyes hangú vallomás és elemző esszé, egyszerre mutatva föl Csoóri emberi és alkotó arcát. Az utolsó fejezet (Élők korábbi emlékezései) az utókor vélekedését tükrözi, a szerzők döntő többsége mai irodalmunk kritikusa, irodalomtörténésze, esztétája, így Cs. Nagy Ibolya, Márkus Béla, Szakolczay Lajos és Vasy Géza. E dolgozatok szerzői többnyire Csoóri munkásságának lényegét akarták megragadni hosszabb-rövidebb tanulmányaikban, esszéikben, ahogyan például Pécsi Györgyi is megállapította, hogy Csoóri Sándor költészete egytónusú líra, amilyen Pilinszkyé vagy Paul Celané, Pályakezdésétől fogva jellemző rá az elégikus hangzás, a rezignációhoz közeli meditatív jelleg, illetve a rezignációt elutasító, rapszodikusan megszólaló tiltakozás. Témáját illetően a Csoóri-líra a lét és a sors megértésére törekszik, mégpedig közép-európai kontextusban. Vasy Géza Csoóri rokon-szellemeit sorolja föl, első helyen Illyés Gyulát említve, de bizonyos vonásaiban rokonítja Nagy Lászlóval és Juhász Ferenccel is. Végül is leszögezi: ?Csoóri Sándor a XX. századi magyar költészet és gondolkodástörténet egyik legfontosabb szereplője?. A szerkesztői jegyzetekkel és képmelléklettel záródó emlékkönyv a költő személyiségének teljességét tükrözi, életművének pedig legfőbb karakterjegyeit veszi számba. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]