Az újságíróként, szerkesztőként, filmesként és esztétaként is egyaránt ismert Vágvölgyi B. András legújabb könyve – ahogy a borítókép is felhívja rá az olvasó figyelmét – egy olyan örvény, egy olyan tornádó, amely felkapja a magyar történelem és irodalom törmelékeit, a Kárpát-medence soknemzetiségű   [>>>]

Az újságíróként, szerkesztőként, filmesként és esztétaként is egyaránt ismert Vágvölgyi B. András legújabb könyve – ahogy a borítókép is felhívja rá az olvasó figyelmét – egy olyan örvény, egy olyan tornádó, amely felkapja a magyar történelem és irodalom törmelékeit, a Kárpát-medence soknemzetiségű lakóinak életmorzsáit, töredékeit, és véletlenszerűen, a fizika törvényeinek engedelmeskedve szétszórja azokat, megjósolhatatlan alakzatokba rendezve életeket, sorsokat. A regény központi kérdése a mohóság, a hatalom és a pénz megszerzésének irracionális vágya, ami a háborús pusztításnak, az emberek kiirtásának és az aljas behízelgésnek egyaránt melegágya lesz. A trilógiaként aposztrofált kötet egyrészt téren és időn át ugrálva érinti a nácik, nyilasok és kommunisták rémtetteit, a túlélésre vágyó művészek és a lakosság életét, s teszi ezt úgy, hogy az egyes könyveket egy bizonyos Morell nevű tanár előadásai vezetik be. Róla a harmadik könyv elején tudjuk meg, hogy kreatív írást tanít, ami szerinte nem más, mint szemfényvesztés, vásári bóvli, ócska kacat, arra jó, hogy a hallgatók kreditet szerezzenek, de a kurzuson biztosan nem lehet megtanulni rendesen írni, ahhoz más kell: türelem, kitartás, rengeteg olvasás, stílus és tapasztalat. A könyvet úgy is érthetjük, mint ennek a kurzusnak a lenyomatát, a hallgatók kísérleteiként olvashatjuk az egyes részeket, vagy magának Morellnek a próbálkozásaként, hogy valami maradandót alkosson, ne vesszen el minden szava az unott hallgatósággal telezsúfolt előadóban, mivel „[s]zenvedélyből született irodalom tehát a témánk, hiszen az írás maga a luxus, Firenze fürge párduca lopakodik a lét őserdejében, gondolati fitnesz, agy- és léleksimogató jókedv, illékony bárányfelhők galerije vagy a masszív, a fekete halált idéző stratocumulusok kergetése, pillantás a lét mélységes dögkútjába. Vágvölgyi nyelvezete magával ragadja az olvasót, a számtalan árnyalat, a szleng (nem csak a mai, hanem az egy évszázaddal korábban dívó) organikus és szerfelett humoros kihasználása valódi stílusbravúrként olvasható. A Greed című regényt emiatt is ajánljuk mindenki figyelmébe. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]