Illyés Gyula egyénisége, életművének értéke máig megosztja az irodalmárokat. Minden rendszert túlélt, mindig közel élt a hatalomhoz, Rákosival és Kádárral egyaránt baráti viszonyt ápolt. Beke Albert, a református egyetem nyugalmazott docense, monográfiájában azt kísérli meg bizonyítani, hogy Illyés   [>>>]

Illyés Gyula egyénisége, életművének értéke máig megosztja az irodalmárokat. Minden rendszert túlélt, mindig közel élt a hatalomhoz, Rákosival és Kádárral egyaránt baráti viszonyt ápolt. Beke Albert, a református egyetem nyugalmazott docense, monográfiájában azt kísérli meg bizonyítani, hogy Illyés lelke mélyén és eredendően kommunista volt, és csak óvatosan nyilatkozott a magyarság sorskérdéseiről, bizonyos neuralgikus kérdéseket pedig sosem érintett. Vagyis megalkuvó módon viszonyult a hatalomhoz.*** Ugyanakkor Beke Albert Illyés életművének kortársi értékelését is erősen bírálja, mondván, Illyés nem tűrte a kritikát, feltétlen hódolatot várt, és ezt meg is kapta. Azaz újra kell értékelni a róla kialakult irodalomtörténeti képünket. Miközben a klasszikus monográfiák sémái szerint sorra veszi Illyés származásának, életútjának tényeit és legendáit, felvázolja világnézetét, a kommunista vezetőkhöz vagy a népi írókhoz való baráti viszonyát, ötvenhatos szerepét, vagy kiértékeli a nagy nemzeti sorskérdéseinkkel, például Trianonnal kapcsolatos megnyilatkozásait Ī tehát alapvetően nem irodalmi-esztétikai szempontok szerint közelíti meg Illyés életművét Ī erősen hangot ad negatív, lekicsinylő véleményének is. A bibliográfiával, jegyzetekkel, Illyés ötvenhatos naplójával záródó mű erősen szubjektív hangoltságú, mindazonáltal számtalan idézetet, tényt felsorakoztató, vitára késztető írás. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]