Az amerikai énekes-dalszerző 2010-ben megjelent memoárja fiatalsága és művészi útkeresésnek évtizedeit idézi meg, emléket állítva egyben a képzőművész, Robert Mapplethorpe-nak és vele való kapcsolatának. Kettejük párhuzamos, majd közös története hasonló közegből indult, mindketten 1946-ban   [>>>]

Az amerikai énekes-dalszerző 2010-ben megjelent memoárja fiatalsága és művészi útkeresésnek évtizedeit idézi meg, emléket állítva egyben a képzőművész, Robert Mapplethorpe-nak és vele való kapcsolatának. Kettejük párhuzamos, majd közös története hasonló közegből indult, mindketten 1946-ban születtek, szerény körülmények között nőttek fel, és húszas éveik legelején, "kölyökként" gyakorlatilag nincstelenül éltek és találkoztak a hatvanas évek New Yorkjában, egyetlen romantikus vággyal a lelkükben, hogy művészek legyenek. A Chicagóban született, New Jerseyben felnőtt Smith egyaránt rajongott a költészetért és a modern képzőművészetért, költői performance-okkal lépett fel, mielőtt gitárt fogott volna a kezébe. A mindig is képzőművésznek készülő New York-i születésű Mapplethorpe a szépséget és az emberi testet klasszikus formában, mégis sokkoló erővel megörökítő fényképekben találta meg saját önkifejezési módját. Kettejük szenvedélyes és viharos, de szeretetteli kapcsolata abban az izgalmas és forrongó szellemi közegben játszódik, amely a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójára az amerikai metropoliszt a kortárs művészeti élet megkerülhetetlen központjává emelte. Melankolikus hangvétele ellenére a művészi önkifejezés és szabadság értékét hirdető és ünneplő írás a művésszé válás útjait példázza, miközben hitelesen és forrásértékűen tudósít a közegről, amelyben éltek. A fekete-fehér képekkel illusztrált, tipográfiailag is igényes kötet tartalmas és izgalmas olvasmány a két alkotó és a kortárs művészet iránt érdeklődő olvasóknak. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]