Tóth István Gábor regénye a magyar sorkatonák életébe enged bepillantást: a regényt a narrátor visszaemlékezése szervezi, ami lehetőséget teremt a szerzőnek, hogy a múlt homályából felbukkanó képeket olykor feszesen rendezze egymás mellé, máskor a pillanatnyi asszociációnak engedve jóval lazábban.
[>>>]
Tóth István Gábor regénye a magyar sorkatonák életébe enged bepillantást: a regényt a narrátor visszaemlékezése szervezi, ami lehetőséget teremt a szerzőnek, hogy a múlt homályából felbukkanó képeket olykor feszesen rendezze egymás mellé, máskor a pillanatnyi asszociációnak engedve jóval lazábban. A katonaság természetesen még élő emlék sokaknak, ám ahogy telnek az évek, a megaláztatások, az életre nevelődés e professzionális intézménye és rendszere az anekdoták szintjén kerül be az újabb és újabb generációk tudatába. A kötet is ilyen anekdoták soraként olvasható: a történet középpontjában négy fiatalember áll, Torkos, Karcsi, Murai és Vadas.*** Együtt vészelik át a bevonulás után az első heteket, az értelmetlennek tűnő kiképzést, a tisztek és tisztesek szintén értelmetlen parancsait. Azonban Vadast valamiért kiemelik a többiek közül, és lehetősége lesz, hogy együtt töltse szabadidejét az idősebb katonákkal. Egy felhőtlen, nyugodt és laza társaságba csöppen, akik mind utálják a sereget, egyszerűen csak próbálják túlélni a még előttük álló heteket, hónapokat. Vadas végül a hadosztályi nyomdában fog kikötni, ahol aztán tényleg szinte civil életet élhet. A regény részletekbe menően bemutatja e zárt közösség mindennapjait, hősei hús-vér figurák, akikkel könnyen tud majd az olvasó is azonosulni. Akinek felkeltette az érdeklődését, Tóth könyve, ne habozzon, olvasson csak bele! "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]