2012-ben, Sára Sándor rendező-operatőr felvetésére filmklub-sorozatot indított a Magyar Művészeti Akadémia. A szervezők elsőként arra keresték a választ, hogy melyek a 20. század legemlékezetesebb játékfilmjei. Ennek részként megszavaztatták a tagjaikat legmaradandóbb filmélményeikről: a legkülönbözőbb művészeti területek képviselői az elmúlt hat évtized terméséből összeállított néhány száz alkotásból választhattak, és végül az ötvenhárom legtöbb szavazatot kapott játékfilm került be a válogatásba. Szakértők bevonásával ezeket nyolc tematikus blokkba sorolták be, és hetente levetítettek egy-egy filmet az Uránia Nemzeti Filmszínházban (később pedig a Duna Televízióban is). A vetítéseket beszélgetések követték, és ezek, valamint kritikák, riportok, tanulmányok, kapcsolódó szépirodalmi alkotások felhasználásával született meg az 53 magyar film (Budapest, Magyar Művészeti Akadémia, 2015) című kötet. Az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatát a program sikere arra ösztönözte, hogy – filmesztéták és történészek véleményét is kikérve – összeállítsanak egy újabb, ezúttal a magyar dokumentumfilm 1936 és 2013 közötti történetét felölelő válogatást is. Fontos szempont volt, hogy felsorakoztassák a műfaj progresszív irányzatait és olyan egyéni teljesítményeit, amelyek a dokumentumfilmes forma lehetőségeit tágították, vagy éppen tematikailag hoztak újat. Így született meg a kilencven dokumentumfilmből és tíz dokumentum-játékfilmből álló százas lista, melyeket tizenhárom tematikus blokkba (Múltbéli krónikák; A történelem fogságában; Hallgatásra ítélve; Művészet és hatalom; Íme, a szocializmus!; Válogatás a budapesti Iskola dokumentum-játékfilmjeiből; Nehéz emberek; Vannak változások?; „Szép új világ; Létkérdések; Költészet és valóság; Humor és irónia a dokumentumfilmekben; Erdélyi történetek) soroltak be, és beszélgetésekkel kísérve, 2014 novemberétől 2016 júniusáig az Urániában, majd 2017 őszétől a Premier Kultcaféban vetítettek le. Az egyes blokkok házigazda szakértői, moderátorai bevezető gondolatait és a szerkesztő, Buglya Sándor bevezetőjét követően, a beszélgetések részleteiből, ismertetőkből, korabeli kritikákból és interjúkból származó részletek szerepelnek a szöveggyűjteményben, fekete-fehér jelenetképek kíséretében. Olyan alkotásokról van szó egyebek mellett, mint Georg Höllering: Hortobágy (1936), Szőts István: Kövek, várak, emberek (1955), Gaál István: Pályamunkások (1957), Sára Sándor: Cigányok (1963), Kovács András: Extázis 7-től 10-ig (1969), Szomjas György: Nászutak (1970), Dárday István – Szalai Györgyi: jutalomutazás (1974), Elek Judit: Egyszerű történet (1976), Schiffer Pál: Cséplő Gyuri (1978), Ember Judit: Pócspetri (1982), Gulyás Gyula – Gulyás János: Én is jártam Isonzónál (1984), Gyarmathy Lívia – Böszörményi Géza: Recsk 1950-53 (1988), Csillag Ádám: Dunaszaurusz (1988), Sára Sándor: Magyar nők a gulágon (1992), Fekete Ibolya: Bolse Vita (1996), Kamondi Zoltán: Utak Furugyon (2000), Kékesi Attila: A forradalom arca (2006) vagy Papp Gábor Zsigmond: A szovjet levelezőpajtás (2011) című filmjei. A könyvet három tanulmány zárja: Szekfü András a dokumentumfilm alapszerződéséről, Dárday István a rendszerváltozás előtti dokumentumfilmes helyzetről, Kapás Zsolt Zsombor pedig a rendszerváltás korának dokumentumfilmjeiről értekezik, valamint itt olvashatjuk B. Nagy László kritikus írásainak válogatását. A függelékben név- és filmcímmutató kapott helyet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]