Újabb regénnyel jelentkezik a 93. Ünnepi Könyvhétre a József Attila- és Szép Ernő-díjas író, drámaíró, Egressy Zoltán. A címszereplő Jolika kilencvennégy esztendős zalai parasztasszony. Sok mindent megélt: a második világháborút, német és szovjet megszállást, sokat dolgozott, volt férje, ám lassan   [>>>]

Újabb regénnyel jelentkezik a 93. Ünnepi Könyvhétre a József Attila- és Szép Ernő-díjas író, drámaíró, Egressy Zoltán. A címszereplő Jolika kilencvennégy esztendős zalai parasztasszony. Sok mindent megélt: a második világháborút, német és szovjet megszállást, sokat dolgozott, volt férje, ám lassan minden ismerősét túlélte a faluban. Annak idején nyolcan voltak testvérek (öten fiúk, négyen lányok), ő volt a hetedik, mely a közmondás szerint igen szerencsés vagy igen szerencsétlen. A testvérei családi élete eléggé bonyolult volt, ők azonban az urával, Béla papával mindig jól megvoltak. Felneveltek egy fiút meg egy lányt, a férje azonban megbetegedett, egy évig haldoklott, és immár két évtizede magányosan él. Most már unokája is van, ő azonban eléggé mihaszna, és hiába van együtt egy kedves lánnyal, szegény csak szenved mellette, és a Jolika által várva várt dédunoka sem akar megérkezni. A fia azonban sokat segít a kertben, meg arra is figyel, hogy a szokásos orvosi vizsgálatra eljusson. A faluban nem történik túl sok minden, csak néha a lopós szomszédasszonnyal gyűlik meg a baja. Régen gyakran járt a templomba, szeretett részt venni a miséken, segédkezni a templomban, beszélgetni a papokkal. Most új plébános van, de sajnos már fáj a lába, így nem tud elmenni, hogy megismerje. Valójában készül a halálra – és közben emlékezik az életére: gyermekkorára, szeretett férjére, a feleségként és édesanyaként eltelt évtizedekre, munkájára, a falu már elhalálozott lakóira, de persze az élőkre is A regény egyik érdekessége, hogy a főhős a kihalóban lévő zalai-somogyi tájnyelven szólal meg. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]