James Joyce eleddig lefordítatlan, korai önéletrajzi műve jelenik most meg magyarul, Kappanyos András tolmácsolásában. Mint ahogy a fordító írja, a "Stepen Hero nem mestermű, hanem a majdani mester tanoncéveinek dokumentuma". Joyce huszonkét éves korában, 1904 elején kezdte írni, öccse naplójának   [>>>]

James Joyce eleddig lefordítatlan, korai önéletrajzi műve jelenik most meg magyarul, Kappanyos András tolmácsolásában. Mint ahogy a fordító írja, a "Stepen Hero nem mestermű, hanem a majdani mester tanoncéveinek dokumentuma". Joyce huszonkét éves korában, 1904 elején kezdte írni, öccse naplójának tanúsága szerint felháborodásában, amiért egy folyóirat visszautasította Önarckép című, saját helyzetét és programját elemző költői esszéjét.*** Még azon év tavaszáig bezárólag elkészült az első tíz fejezettel, és vele párhuzamosan megszülettek a Dublini emberek (200014252) első novellái is. Ezt követte 1904 nyarának és kora őszének eseménydús időszaka, melynek számos történését az Ulysses (legutóbb: 202112230) egyetlen napba sűrítve meséli el. A szerző ősszel, Dublin elhagyása után, Pólában és Triesztben folytatta a Stephen Herót, ekkor azonban felhagyott az írásával. A mű így befejezetlen maradt, és két évvel később hozzálátott az ír fiatalember, Stephen Daedalus egyház, haza és család elleni lázadásáról szóló regénye, az Ifjúkori önarckép (201210172) írásához, melybe a Stephen Hero narratív anyagának nagy részét beolvasztotta. Mai napig nem tudni, mi történt a hiányzó fejezetekkel, ám a legvalószínűbbnek azt tartják a Joyce-kutatók, hogy a másik műbe történt beemelés áll a kézirat fennmaradó része vélhető megsemmisítésének háttérben: amit lehetett, azt fokozatosan beledolgozta az Ifjúkori önarcképbe, a régi formát pedig már túlhaladottnak vélte. A kéziratot egyébként öccsénél hagyta Triesztben, és az később Sylvia Beachhez, az Ulysses első kiadójához került. Elsőként a szerző halála után három évvel, 1944-ben jelent meg, igaz nem az egész fennmaradt anyag, ugyanis néhány oldal elkallódott, és azok csak 1963-ban kerültek kiadásra. A mű elsősorban azért érdekes Ī nemcsak a kutatóknak, de Joyce rajongóinak is Ī, mert azokat a történéseket is elbeszéli Stephen Daedalus életéből, amely kimaradt a másik műből. A fennmaradt fejezetek egyébként nagyjából az Ifjúkori önarckép ötödik fejezetének feleltethetők meg, Stephen első két egyetemi évét felölelve. Ennek az időszaknak a tárgyalása azonban így négyszer-ötször akkora terjedelmű. A kész regényben alig esik szó például Stephen és szülei kapcsolatáról, míg a Stephen Heróban ez hangsúlyos elem. Tanúi lehetünk annak a jelenetnek, amelyre a másik műben csak utalás történt: Stephen anyjával folytatott vitájának a húsvéti kötelességről és a vallás elhagyásáról. Méltó intellektuális társaként jelenik meg a műben öccse, Maurice, aki a másik regényből teljesen kimaradt, csakúgy, mint Stephen húga, Isabel betegsége és halála. Az Ifjúkori önarcképben pedig csak utalás történik arra a lányra, aki iránt a főhős vonzódik, itt azonban jobban megismerhetjük őt is. Valós karaktereteken alapuló barátainak, Cranly-nek, Lynchnek és az itt Madden néven szereplő Davinnek is nagyobb szerep jut a regényben, megismerhetjük az ő előtörténetüket, de az egyetemi rendszert és az ottani élet sivárságát is részletesebben bemutatja a szerző, mely egyházellenességének kialakulását és azon folyamatot is jobban megvilágítja, mely később a University College elhagyásához vezetett (bár ez utóbbi már nem jelenik meg a Stephen Heróban). Az elsősorban a többi Joyce-mű kontextusában érdekes kötetet a fordító értő utószava, jegyzetek és bibliográfia zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]