Két valós személy története ihlette Cecilie Enger norvég író legújabb regényét. Egyrészt Bertha Torgersenről van szó (1864- 1954), egy Haugesund nevű norvég kikötőváros mészárosának lányáról, aki már kiskorában eldöntötte, hogy egyszer majd vízre száll. Ennek ellenére apja üzletében kezdett   [>>>]

Két valós személy története ihlette Cecilie Enger norvég író legújabb regényét. Egyrészt Bertha Torgersenről van szó (1864- 1954), egy Haugesund nevű norvég kikötőváros mészárosának lányáról, aki már kiskorában eldöntötte, hogy egyszer majd vízre száll. Ennek ellenére apja üzletében kezdett dolgozni, majd nemsokkal később egy közeli bányászvárosba, Visnesbe ment, egy ottani élelmiszerbotba és pékségbe eladónak. Még szülővárosában ismerte meg Hanna Brummenæst (1860-1942), aki már fiatalon kitűnt a kisvárosban férfias viselkedésével, öltözködésével. Ő egy helyi textilüzlet eladója volt és itt találkoztak először Berthával. Később Hanna is Visnesbe ment, és ugyanabban az üzletben kezdett dolgozni, mint Bertha. Aztán saját közös üzletet is vezettek, majd amikor azt bezárták, közösen visszaköltöztek Haugesundba, és úgy döntöttek, hajózási vállalkozásba kezdenek – egy a férfiak uralta iparágban. Mindehhez jól jött Hanna határozottsága, aki kemény kézzel irányította az alkalmazottait, valamint Bertha matematikai és pénzügyi érzéke. Elsőként még csak hajórészvényekbe fektettek be, majd amikor már elég pénzt gyűjtöttek össze, 1909-ben megvásároltak egy heringhalász gőzhajót. Brummenæs & Torgersen néven ebben az évben megalapították hajózási társaságukat, és ezzel ők lettek az első női hajótulajdonosok Norvégiában. Mivel az üzlet jól ment, újabb és újabb hajókat vásároltak. Az első világháború megviselte az ágazatot, így az ő vállalkozásukat is, ám mivel később jó befektetéseik voltak, ismét prosperálni kezdett a vállalkozás. A második világháború alatt azonban újra az összes hajójuk elsüllyedt, mely a hajózási társaság megszűnését eredményezte. Mivel a két nő együtt élt (és egyébként ténylegesen szerelmi kapcsolatban állt egymással), kettejüket együtt „férfi hölgyeknek hívták a kisvárosban, de a tágabb környéken is. Hanna 1942-ben hunyt el, Bertha pedig 1954-ben, és Hanna mellé temették el. Kettejük történetét mutatja be a regény, 1873-tól, Bertha kiskorától egészen 1945-ig, utolsó hajójuk, a D / S Thore Hafte zátonyra futásáig. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]