A családjával Norvégiában élő író harmadik regényével jelentkezik, amely - a korábbiakhoz hasonlóan - a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg. Az elbeszélés keretét továbbra is az idegen, mégis valamennyire ismerős Norvégia adja, ahol a fenyvesek és a hallgatag emberek mellett a természeti csodák,   [>>>]

A családjával Norvégiában élő író harmadik regényével jelentkezik, amely - a korábbiakhoz hasonlóan - a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg. Az elbeszélés keretét továbbra is az idegen, mégis valamennyire ismerős Norvégia adja, ahol a fenyvesek és a hallgatag emberek mellett a természeti csodák, a fagyos utak és a különböző mitikus víziók sem mennek ritkaságszámba. Kun Árpád prózája továbbra is hozza a tőle megszokott színvonalat: a feszes szöveg a hétköznapi, könnyed stílust és a magától értődő kiforrott irodalmi beszédmódot ötvözi, így a könyv befogadása a magas irodalomban kevésbé jártas olvasóknak sem okozhat különösebb gondot, sőt kifejezetten élvezetes olvasmánynak ígérkezik.*** A regény főszereplője egy Norvégiában élő magyar családapa, aki próbálja gyermekeit, munkáját és a feleségével meglévő mély kapcsolatát a maga teljességében megélni, s eközben minden hajnalban születő regényén dolgozik. A fáradtság, a tartós kimerültség, valamint a csalóka norvég táj lassan az álmok és látomások felé is megnyitja a szöveget, a korábban biztosnak hitt határ valós és imaginatív között fokról fokra elmosódik. Eközben megjelenik egy haiti menekült, aki üde színfoltként a francia irodalmat és kultúrát közvetíti, amelyre hősünk az irodalmat kevésbé pártoló norvégok mellett évek óta ki volt éhezve. A regény árnyalja a norvég és a magyar társadalomról gondoltakat, finoman adagolt társadalomkritika, misztikus családregény és lebilincselő önismereti utazás. Aki szerette Kun Árpád korábbi regényeit, semmikképp nem hagyja ki az Ünnepi Könyvhét alkalmából megjelenő művet sem. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]