A fordító előszava
Egy tubákoló széphez
A szívünk, ó, milyen szeszélyes!
Vágy
Pucsin albumába
Ő
***hoz (Ne kérjed,ó, vajon víg karneválon)
Óda a Szabadsághoz
Orlóv s Isztómina az ágyban
Csaadajevhez
Újjászületés
Te és én   [>>>]

A fordító előszava
Egy tubákoló széphez
A szívünk, ó, milyen szeszélyes!
Vágy
Pucsin albumába
Ő
***hoz (Ne kérjed,ó, vajon víg karneválon)
Óda a Szabadsághoz
Orlóv s Isztómina az ágyban
Csaadajevhez
Újjászületés
Te és én
Kihunyt a nap fénylő korongja
Az égen oszladoz a fellegek raja
A múzsa
Háború
Jurjevnek
Napóleon
Krisztus feltámadott, Rebekkám
A tizedik parancsolat
Ének Oleg fejedelemről
Te, bűvös múlt meghitt bizalmasa
A rab
Egy kismadárra
Irigykedem reád, a tenger gyermekére
Démon
Szabadság árva magvetője
Az élet szekere
Bocsásd meg, hogyha féltékenykedek
A tengerhez
A szőlő
Borús az éj, halott
Az elégetett levél
Dicsőségvágy
Vigyázz reám, ó, talizmán
***hoz (Emlékszem a szent csodára)
Bacchusi dal
Október 19.
Téli este
A vihar
Vallomás
A próféta
Stanzák
Téli út
Dadámnak
Üzenet Szibériából
A fülemüle és a rózsa
Hogyha távolban leszek
Három forrás
Arion
Az angyal
A költő
Boldog, akit a cár kegyel
A talizmán
Tavasz, szerelmek évada
Barátaimhoz
Emlékezés
Előérzet
Pompás város, koldús város
Az antiár-fa
A költő és a tömeg
Virág
A szerelemnek locska nyelve
Babonás jelek
A grúz hegyek fölé derengő éj borul
Úti kesergések
November 2. (Tél van. Falun mit kezd az ember)
Téli reggel
Szerettem önt
Gyerünk, barátaim
Ha nyüzsgő utcákon bolyongok
A Kaukázus
Kolostor a Kazbeken
Nevem mit ér neked?
Válasz
Midőn karomnak kapocsát
Egy költőhöz
Madonna
Ördögök
Elégia
Az apród, avagy a tizenötödik esztendő
Pozsgás kritikusom
Hahó, Inesilla
Igézés
Költemény álmatlan órán
A hős
Honod partjára visszavágyva
Oroszország rágalmazóihoz
***hoz (Nem én, nem engedem)
Ősz
Uram, ne vedd el épp eszem
Induljunk, kedvesem! szívem nyugalmat áhít
Közöttünk élt, igen
A hadvezér
A felleg
Mely isten adta vissza, lám
Visszatérek ím
A zarándok
Azt hittem, immár véget érhet
Első Péter lakomája
A dús kasztrálthoz látogat
A világi hatalom
Pindemontiból
Szent szerzetes atyák, és nők, telvék erénnyel
Ha túl a városon bóklászom egymagam
Az emlékművemet nem kézzel állítottam
De régen is volt: ifjú ünnepünk
Nem, nem vágyom [<<<]

Az irodalomtörténet Puskint tartja a 19. századi orosz klasszikus literatúra alapvetőjének; az ő lírai életművéből válogatott ki és fordított magyarra 110 verset Soproni András. A válogatás egyrészt reprezentálja a költő egész életművét, valamennyi alkotói korszakát; másrészt semmifajta tematikai   [>>>]

Az irodalomtörténet Puskint tartja a 19. századi orosz klasszikus literatúra alapvetőjének; az ő lírai életművéből válogatott ki és fordított magyarra 110 verset Soproni András. A válogatás egyrészt reprezentálja a költő egész életművét, valamennyi alkotói korszakát; másrészt semmifajta tematikai vagy formai szempont nem vezette a fordítót, egyszerűen a neki tetsző költeményeket magyarította; harmadrészt olyan verseket is átültetett, amelyeknek régebb óta van magyar fordítása. A csapongó válogatás ellenére a kötet visszaadja a Puskin-líra minden sajátosságát, így tükrözi sajátos nyelvhasználatát, ami az emelkedett irodalmi stílust közelítette a közbeszéd modorához. ***Soproni András ragaszkodott a költő által alkalmazott versformákhoz, így is sikerült gördülékeny, természetes áramlású magyar versnyelvet kialakítania. Puskin korai versei között olvasható a korban divatos francia madrigál formájú az Egy tubákoló széphez, amelyet még líceumi növendékként írt. Szerepel a válogatásban az életében ki nem adott Óda a szabadsághoz, amelyet annak idején kéziratos másolatokban terjesztett az orosz értelmiség. Számos ismert költemény új fordítása is bekerült a kötetbe: A Kaukázus; Csaadajevhez Vigyázz rám, ó, talizmán; E szent sírkő előtt stb. Verseiben épp úgy megjelenik a romantikus életérzés (Kihunyt a nap fénylő korongja), mint a közvetlen politikai mondandó kifejezése (Napóleon), vagy épp a pajzán humor (Orlóv s Isztómina az ágyban), vagy az érett klasszicizmus. Verseiben a szabadság gondolata mellett igen gyakori motívum az orosz történelem, az orosz táj, a kultúra, az irodalom és természetesen a szerelem ambivalenciája, a rajongás és a féltékenység, a vallomás és a csalódott lemondás, azután a barátság vagy a költői hivatás. Romantikus lelkesültség és belső vívódás, a természet szépsége és a lélek viharai, a múlt tapasztalatai és a jövő vágyai egyszerre kedvelt témái, amiként versformái is sokfélék a stanzától a klasszikus metrumokon át az ódáig. Mivel Puskint főképp poémák, elbeszélő költemények, drámák és mesék költőjeként ismerik, e versválogatás, e lírikusi szöveggyűjtemény minden nagyobb világirodalmi részlegben helyet kaphat. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]