Az esszék és tanulmányok kötetének az egészen pontos címe az lehetne, hogy „vitatott művek fogadtatása. Ugyanis Vasy Géza rendre olyan irodalmi alkotások és életművek fogadtatását, kritikai megítélését vizsgálja, amelyekről az ítészek ellentmondásosan, ha tetszik, igaztalanul nyilatkoztak. A
[>>>]
Az esszék és tanulmányok kötetének az egészen pontos címe az lehetne, hogy „vitatott művek fogadtatása. Ugyanis Vasy Géza rendre olyan irodalmi alkotások és életművek fogadtatását, kritikai megítélését vizsgálja, amelyekről az ítészek ellentmondásosan, ha tetszik, igaztalanul nyilatkoztak. A bevezető írás (Kétféle irodalmi kultúra?) arról szól, hogy a magyar irodalmat hajdan megosztó népi-urbánus vita után a 20. század utolsó negyedében a posztmodern világszemlélet és irodalomfölfogás támasztott ellentéteket. Teoretikusai ugyanis kijelentették, hogy minden mű, ami nem a posztmodern jegyében íródott, az érdektelen, tehát értéktelen. Ez a szemléletmód az időben visszafelé is átalakította az értékrendet, az irodalmi kánont; így lettek a legnagyobb prózaírók Ottlik Géza és Mészöly Miklós, és így lettek mellőzöttek Németh László vagy Illyés Gyula. Az állítólagos liberális pártatlanság szellemében az írók egy része nemcsak jelentéktelen, de gyanús is lett. Vasy Géza e kötetbe válogatott 22 esszéjének és tanulmányának a többsége az ily módon ki- és megtagadott írók, művek alaposan megindokolt „védőbeszédei. Szól Illyés Gyula Fáklyaláng című darabjáról, az író történelemszemléletéről (Fáklyafüst vagy fáklyaláng?). Azután Illyés egész életútját, pályáját elemzi abból a szempontból, hogy az alkotó bizonyos véleményformáló ítészek szerint „alkalmazkodó természetű volt, sőt „kétkulacsos (Illyés Gyula és az ő „megbocsáthatatlan bűnei). Szemletanulmányban értékeli, bírálja és korrigálja az Illyés-életművet igaztalanul alulértékelő vagy torzítóan kommentáló kritikusok (Kulcsár Szabó Ernő, Margócsy István, Gintli Tibor, Schein Gábor, Szegedy-Maszák Mihály) írásait (Illyés a huszonegyedik században). A népi-urbánus vita kapcsán foglalkozik Radnóti Miklós költészetével, illetve azoknak a szerzőknek (Juhász Ferenc, Nagy László, Csoóri Sándor, Nagy Gáspár, Utassy József és mások) a munkásságával, akiket a posztmodern irodalomszemlélet a partvonalra szorított. Alapos kritikai elemzés alá vonja A magyar irodalom történetei (2007) című monográfia és a Gintli Tibor szerkesztette Magyar irodalom (2010) című kiadvány torzító állításait, aránytalanságait, elhallgatásait. Vasy Géza igen jelentős tudományos akríbiával megírt esszéi és tanulmányai a 20. századi magyar literatúra iránt komolyan érdeklődők fontos olvasmánya lesz. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]