A Balázs Béla-díjas filmesztéta, kritikus regényének alcíme: Cserépregény. Okkal, ugyanis a szerző mintha cserépdarabok összeillesztésével ábrázolná az 1940-es évek első felét, a háború és a vészkorszak pécsi és mohácsi történéseit. A történetszilánkok központi alakja Mohácsi-Pammer László   [>>>]

A Balázs Béla-díjas filmesztéta, kritikus regényének alcíme: Cserépregény. Okkal, ugyanis a szerző mintha cserépdarabok összeillesztésével ábrázolná az 1940-es évek első felét, a háború és a vészkorszak pécsi és mohácsi történéseit. A történetszilánkok központi alakja Mohácsi-Pammer László latin-német szakos tanár, a későbbi tartalékos zászlós, aki a történet elején Babits Mihály költészetéről, vívódó katolicizmusáról tart előadást tanár kollégáinak. Ezen az estén találkozik későbbi feleségével, Tanner Annával. Aztán nagyot fordul a sors, a tanár életébe belép a háború, éspedig Nemmer-Kürthy százados, a Magyar Királyi Honvédség egyik híradós alakulata parancsnokának képében. De fölbukkan a Dunyhás nevű rendfokozat nélküli nyilas is, akinek a neve A tizedes meg a többiek című filmből lehet ismerős. A cserépdarabok összeillesztésével lassan kibontakozik az 1944. év mozaikos képe, miközben az események egyre bonyolultabbak lesznek, például azáltal, hogy Tanner Anna bújtat egy bizonyos Flesch Noémi nevű zsidó lányt, aki aztán állítólag átszökik a jugoszlávok által elfoglalt Eszékre. A cserépdarabokban szó esik Jávor Pálról és Thomas Mannról, az utóbbi ugyan nem volt zsidó, de a műveit a nácik bezúzatták. A köznapokban is egyre súlyosabban érződik a háború közelsége, Pécsett is mind többször szólalnak meg a légiriadót jelző szirénák, Mohácsi-Pammer zászlóst pedig tiltott olvasmányok miatt vegzálják. A szereplők fölidézett előélete, gondolataik, olvasmányaik révén a fragmentált történet földerengő részévé lesz az egész európai kultúra, illetve az ezt a hatalmas kulturális hagyományt megtagadó barbarizmus. Voltaképp két világ ütközik össze az epizódok füzérében, amelyeket még esszészerű betétek is átszőnek: a humanista kultúra és az embertelen erőszak, a tolerancia és az elnyomás, vagyis emberség és önkény konfliktusa. A valóság, az álmok, az emlékek, a kulturális élmények sokszor filmes jeleneteket idéző cserépdarabjai adják össze a mecseki táj szépségének és emberi világának erőszakkal kontrasztos képét. A kötet a „kísérleti irodalomtól vissza nem riadó olvasók kedvére lehet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]