Peer Krisztián legújabb verseskötete, amelyet a Jelenkor Kiadó jelentetett meg, számvetésként is olvasható: a költő az emlékek és érzések mellett a szövegtenger hullámzó vizében is megmerítkezik, hogy egy-egy ilyen búvárlás után kincsekkel térjen vissza a felszínre. A kötet verseiből lassan   [>>>]

Peer Krisztián legújabb verseskötete, amelyet a Jelenkor Kiadó jelentetett meg, számvetésként is olvasható: a költő az emlékek és érzések mellett a szövegtenger hullámzó vizében is megmerítkezik, hogy egy-egy ilyen búvárlás után kincsekkel térjen vissza a felszínre. A kötet verseiből lassan kibomlik a költő monodrámája, egy kereső és nyughatatlan elme gondolatfutamai ragadják magával az olvasót, s eközben Tandori és a könnyűzene mellett az élet értelmének és értelmetlenségének örök kérdései között cikázik a költő, akiről nem könnyű eldönteni, mikor akarja lóvá tenni olvasóit, s mikor lép valóban – kiszolgáltatva magát így a nagyérdemű kényes ízlésének – az olvasók elé, felkiáltva, hogy „ide lőjetek, „ez vagyok én, már amennyire a költészet ebből az én-ből képes valamennyit is közvetíteni. A kötet versei a szövegekben való feloldódás drámáját viszik színre, mely során az egyes sorok jelentése mellett a sorok közti üres hely is hasonlóan mély jelentéssel töltődik fel. A szövegek mellbe vágják az olvasót, s mégis, ezzel egy időben valami magától értetődő könnyedség is kitapintható bennük, a rezignált, lemondó hangnem átadja a helyét a belenyugvásnak, ami mégsem lesz megfutamodás, helyette határozott kivonulás és egybe bevonulás a nyelvbe. Belső emigráció című versében így fogalmaz a költő: „Várt rám ez a kunyhó, ami palotává tágult – / a piacon a sajtos egy életmódot árult, / és diót héjasan, túl drágán – de megtörni: nem. A kortárs lírában egyedülálló hangot képvisel Peer Krisztián verseskötete. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]