A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársa, Apor Péter legújabb monográfiájában a második világháború után kialakuló államszocialista rendszereket vizsgálja a hatalom és a hétköznapi élet relációja felől közelítve. A kutatás abba a nemzetközi trendbe illeszkedik,
[>>>]
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársa, Apor Péter legújabb monográfiájában a második világháború után kialakuló államszocialista rendszereket vizsgálja a hatalom és a hétköznapi élet relációja felől közelítve. A kutatás abba a nemzetközi trendbe illeszkedik, amely a volt szovjet érdekszférába tartozó országokban bekövetkezett rendszerváltás után lett népszerű és széles körben elfogadott. A történeti megismerés vágya és igénye nem korlátozódott továbbra is csupán az államapparátusra, az intézményi struktúrára, valamint a dokumentálható elnyomó intézkedések (börtön, gulág, kivégzések) számba vételére. A szerző azt vizsgálja, hogy a társadalom mikroszintjén, vagyis a családokban, hogyan jelenik meg a hatalom, milyen eszközökkel szól bele az állampolgárok életébe, milyen színtereken és fórumokon képviselteti magát a hétköznapi élethelyzetekben.*** Az értekezés első fejezete ezzel a megváltozott módszertani paradigmával, az újszerű kérdésfeltevésekkel ismerteti meg közelebbről olvasóit, majd a frissen kialakuló és hatalomra jutó rendszer jövő orientált ideológiáját tárja fel. A társadalom marginalizált csoportjai között a magyarországi cigányság külön kategóriát képvisel, a romapolitika Közép-Kelet-Európában tökéletesen bemutatja, hogy a szocialista rendszerek hogyan viszonyultak a kisebbségekhez. A negyedik fejezet a hatalom egyik legfontosabb eszközét, a nevelést ismerteti: az iskolát a legtöbb diktatúra eszköznek tekintette, hogy a következő generációt ideológiai céljai szerint nevelje fel. Mivel azonban a huszadik század második fele egyáltalán nem egységes, az állampártokon belül is markáns különbségek mutatkoznak térben és időben egyaránt, ezért az iskola kérdését először 1945 és 1972, majd 1973 és 2002 között vizsgálja. A következő kérdés, hogy mit tilt, mit enged és mi felett huny szemet a rendszer: a gyermekbántalmazás, az intimitás kérdése, vagy legyen szó szexualitásról, mind ebbe a kérdéskörbe tartoznak. Az előíró állam először ideológiai, majd szakmai alapon határozta meg e diskurzusok menetét. A záró fejezet az emlékezet kérdését, annak fontosságát, manipulálását, a kollektív emlékezet alakváltozatait mutatja be részletekbe menően. Az izgalmas, történészek mellett érdeklődő olvasóknak is ajánlható értekezést a bibliográfia és a személynévmutató zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]