Krasznahorkai László életművében a nagy lélegzetvételű regények mellett a jóval szikárabb novellák is hasonlóan kiemelt jelentőséggel bírnak: az eredetileg 1997-ben megjelent Kegyelmi viszonyokban nyolc rövidprózai írást talál az olvasó, melyek közül több is meghatározó szöveggé vált a kortárs   [>>>]

Krasznahorkai László életművében a nagy lélegzetvételű regények mellett a jóval szikárabb novellák is hasonlóan kiemelt jelentőséggel bírnak: az eredetileg 1997-ben megjelent Kegyelmi viszonyokban nyolc rövidprózai írást talál az olvasó, melyek közül több is meghatározó szöveggé vált a kortárs prózairodalmon belül; bennük megtalálható mindaz a poétikai sűrűség, valamint az a sötét színekkel festő narrátori szólam, amely a regényekből is annyira ismerős lehet. A Krasznahorkaira jellemző hosszú mondatok már ismerősek lehetnek az olvasónak: a szinte egy levegővétellel ledarált, sokszor monomániásan ismétlődő, és a narrátor korántsem kiegyensúlyozott lelki- és mentális állapotát demonstráló mondatok a magyar irodalom remekei között foglalnak helyet, azok mit sem veszítettek feszességükből és erejükből az elmúlt huszonöt év alatt.*** A Kegyelmi viszonyokban elbeszélt történetek hősei vagy keresik, vagy már úgy érzik, hogy a könyörtelenül ismétlődő hétköznapokból végre sikerül kitörniük, és megtalálták azt a valamit, legyen az egy tevékenység, vagy éppen annak a feladása, ami értelmet adhat földi létüknek. A társadalomból önként kivonuló, belső száműzetésbe vonuló figurák kedvelt Krasznahorkai karakterek, akik így egyrészt az átlagember kisszerű életének tudnak görbe tükröt tartani, másrészt saját őrületükkel sem tudnak megoldást kínálni, az ugyanolyan kilátástalan, ugyanolyan zsákutca, mint a rendszerben maradni; a szerző mégis szimpatizál ezekkel a héroszi kísérletekkel, bukásuk dacára is, sőt talán emiatt még inkább. A novellák hősei elhagyják a széthullott és kihalt posztapokaliptikus Budapestet, s a végleg elveszett Magyarországot (Az utolsó hajó), egy vadőr Kafka Odújának mániákus állataként társadalmi és természeti igazságszolgáltatásba kezd (Herman, a vadőr), egy gyilkos a rendőrök elől menekülve falun egy vallási tébolyban szenvedő borbély kezei közé kerül (Borbélykézen), az egymást figyelő emberek saját kilátástalanságukat vetítik bele egy nem megszokott módon viselkedő férfiba (Csapdás Rozi), egy kishivatalnok feleségével a készülő anarchia és forradalom elől a hajléktalan létmódba menekül (Hőség), egy vélhetően bűnöző fiatalembertől nem tud elszakadni a középkorú férfi, aki korábban a ?rendes emberek? életét élte (El Bogdanovichtól), faluhelyen egy őrület szélén álló férfi a világ rádióadóit hallgatja, hogy így csökkentse az őt körülvevő szeretetlenségből adódó magányt (Az állomáskereső), s végül visszatér a bosszúálló vadőr, akinek egyre izgalmasabb tettei egy hedonista társaság figyelmét is felkeltik (A mesterségnek vége). Ez az első olvasatra heterogén felhozatal az alaposabb olvasás során egy termékeny diverzitásba fordul át, amelyből minden esetben szinte ugyanazt a néhány, Krasznahorkait azóta is foglalkoztató, kérdést lehet kiolvasni. A novelláskötet a szerző rajongóinak, valamint a kortárs magyar irodalom értő olvasóinak ajánlható olvasmány. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]