A normandiai születésű - 2022-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott - francia írónő ismét megjelenő regényében olyan kérdéseket problematizál, melyek mindannyiunkat érintenek, bár valószínűleg csak kevesen foglalkozunk azokkal behatóan és tudatosan. Annie Ernaux regénye, ha most csak tartalmilag   [>>>]

A normandiai születésű - 2022-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott - francia írónő ismét megjelenő regényében olyan kérdéseket problematizál, melyek mindannyiunkat érintenek, bár valószínűleg csak kevesen foglalkozunk azokkal behatóan és tudatosan. Annie Ernaux regénye, ha most csak tartalmilag kellene röviden összefoglalni, a második világháborút követő Franciaország történetét, a benne élő emberek életét meséli el töredékesen, asszociatív módon egészen 2006-ig, Sárközy megválasztásáig.*** A kvázi-önéletrajzi írás egyes szám első személyű narrátora emlékeivel nem csak saját, de generációja valóságát is megragadja, valamint a szülők és nagyszülők - szintén töredékes - beszámolói révén a második világégés lassan a mítoszok és mondák ködébe vesző, egy-egy családi anekdota szintjére süllyedő világát. A szerző nem csak a tartalom, de műve prózapoétikájában is ezt a töredezettséget, szétfolyó, elillanó valóságérzékelést és annak szinte lehetetlen felidézését viszi színre. Könyve első fejezete véletlenszerűen felbukkanó, a múlt homályából az olvasó elé álló képek, érzések és hangulatok felvillanásai: filmrészletek, reklámok, színek és illatok. Majd a képiség, a látvány vizuális médiuma mellett a szöveg, a beszéd fragmentáltsága is előkerül, egy-egy mondat, egy-egy kifejezés hirtelen előtűnik a múltból. Egy béna ? mindenki által ismert ? szóvicc egy egész korszakot meg tud idézni, egy teljes generáció közös tapasztalata sűrűsödik össze benne. A szerző emellett a vidéki és városi Franciaország meghatározó különbségeit, az átalakuló mindennapok anyagi valóságát (modern háztartási gépek) és mindezek családjára és rá gyakorolt hatását is részletesen bemutatja. Egy ilyen tabló nem működhetne a jól adagolt irónia nélkül, ami épp a sarkos és leegyszerűsítő kijelentések élét tudja úgy tompítani, hogy még idejében feltűnjék a beszélő és kijelentése között húzódó távolság, a mindenkori fokalizátor textuális bújócskája. A szöveg és az ország tereit is - szintén kellő iróniával kezelve - a Tour de France biciklistái kötik össze, akik nemzeti hősökként jelennek meg e háború utáni nemzedék kulturális emlékezetében. A bensőséges, humoros, de egyben kijózanító kötet az igényes irodalom kedvelőinek ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]