A 19. század végén, majd a 20. század első évtizedeiben Bársony István egyike volt a legismertebb és legnépszerűbb íróknak, aki ízes és anekdotázó történeteivel a természetben otthonosan mozgó ember nyugalmát csempészte be a polgári otthonok világába. Bársony ugyanis országosan ismert vadász volt,   [>>>]

A 19. század végén, majd a 20. század első évtizedeiben Bársony István egyike volt a legismertebb és legnépszerűbb íróknak, aki ízes és anekdotázó történeteivel a természetben otthonosan mozgó ember nyugalmát csempészte be a polgári otthonok világába. Bársony ugyanis országosan ismert vadász volt, aki természetközeli kalandjait, egy-egy jól sikerült vadászatát élénk színekkel, olvasmányos stílusban örökített meg. Népszerűségének okai ebben keresendők, majd a század közepétől az elfeledésre szánt írók közé került, mivel szövegei és élete is a keresztény úri osztályt emelték piedesztálra - még ha műveiben ez explicit módon nem is jelenik meg. Emiatt az új szocialista rezsim nem támogatta a művek újabb kiadását, azok kiestek a kánonból. Pedig Fekete István művészetét alaposabban Bársony István prózavilágán keresztül lehet megérteni.*** A jelen kötetbe felvett harminckilenc rövidebb-hosszabb elbeszélés is a természet szeretetére és tiszteletére, az állatok minél jobb megértésére és megismerésére épülnek. A szerző szövegeiben az intelligens kutyák rendre felbukkannak, akik sajátos személyiségjegyekkel bírnak: önfejűek, de szolgálatkészek, mogorvák, majd kezesek, lenézek a gyenge vadászt, de imádják a sikereseket, s természetesen, ha arra kerül a sor, száguldanak, hogy az elejtett apróvadat minél hamarabb gazdájuk lába elé rakhassák. A kutyák mellett vízi madarak, a nyulak és az őzek, valamint a vaddisznók csörtető kondái is feltűnnek a novellákba. A századelő ízes prózanyelvét kedvelő olvasóknak ajánlható szép kivitelezésű kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]