A Pulitzer-díjas írónő regénye először olaszul jelent meg, majd ezt követte saját angol fordítása, melyet most magyarul is élvezhetnek az olvasók. Jhumpa Lahiri prózája továbbra is kiegyensúlyozott, kellően érzelmes és nem fél a mélyebb emberi kapcsolatok alapos ábrázolásától sem. A szerzőre   [>>>]

A Pulitzer-díjas írónő regénye először olaszul jelent meg, majd ezt követte saját angol fordítása, melyet most magyarul is élvezhetnek az olvasók. Jhumpa Lahiri prózája továbbra is kiegyensúlyozott, kellően érzelmes és nem fél a mélyebb emberi kapcsolatok alapos ábrázolásától sem. A szerzőre jellemző a pillanat finom megragadása, a fényviszonyok költői megjelenítése, s az aktuális, a beszélő elé táruló látványon keresztül az általánosabb léttapasztalatok megjelenítése - konkrét események motiválta filozófiai eszmefuttatások. A jelen kötet meg nem nevezett elbeszélője egy középkorú nő, aki egész életét egy szintén meg nem nevezett olasz városkában élte le. A narrátorral együtt mi, olvasók is végignézhetjük hogyan változik a város élete az évszakoknak megfelelően, a színek, az ízek és az emberek mindennapjai. A történet felszínén ezt a vidám és csapongó közösséget látjuk, a narrátor bejárja a múzeumokat, kávéházakat, a közösségi élet színtereit, jókat beszélget barátaival és ismerőseivel. A mélyebb regiszterben azonban ott találjuk az özvegy édesanyjával kialakult kapcsolatát, a megértés vágyát és nehézségét, örök emberi dilemmákat. Jhumpa Lahiri erősen átpoétizált, magas irodalmi érzékkel megírt prózáját az elvonulásra nyitottabb olvasóknak lehet ajánlani, kontemplatív próza, olykor költői, máskor esszészerű elbeszélés. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]