A karmának, a cselekvés és létezés mechanizmusának kötelét mi magunk fonjuk a cselekedetek, a gondolatok, a vágyak és a személyiség rejtett hajlamai által. Miközben az elme örökké felfokozott állapotban van, és kifelé irányul a kielégülés vagy megnyugvás céljából, a valódi örömöt az adhatná meg, ha   [>>>]

A karmának, a cselekvés és létezés mechanizmusának kötelét mi magunk fonjuk a cselekedetek, a gondolatok, a vágyak és a személyiség rejtett hajlamai által. Miközben az elme örökké felfokozott állapotban van, és kifelé irányul a kielégülés vagy megnyugvás céljából, a valódi örömöt az adhatná meg, ha kiszabadulnánk e képzetlen, csapongó elme fogságából. A karma elvezet bennünket az élet valódi céljának beteljesítéséhez. Lehetővé teszi az életfolyamat megtisztítását, a tökéletesség elérését, továbbá rávilágít az élet erkölcsi és spirituális értékeire, az élet művészetére és élvezetére. A világegyetem valódi természete az Igazság, s a tudatosság fejlesztésével felismerhetjük az örökkévalót a nem örökkévaló közepette. Két rendkívül lényeges mozdulatot kell gyakorolnunk egyszerre: az örökkévalót választjuk, a nem örökkévalót pedig nem választjuk. Ezáltal az elmét a legfelsőbb jóhoz láncoljuk a nem ragaszkodás, vagyis a szeretet legmagasabb rendű formája által, s örömünket leljük abban, hogy mindent szeretünk. Háttérbe szorítva önös késztetéseinket lehetséges az Önvalóval (Átman), az élet valóságával kapcsolatba kerülni. [<<<]