Lengyelország első felosztásával 1772-ben született meg a Galíciai és Lodomériai Lengyel Királyság, közkeletű nevén Galícia, mely egészen 1918-ig a Habsburg Birodalom legészakibb tartománya volt. A Kárpátok lejtőinél elterülő terület fejlődése az 1860-as években kezdődött, előtte azonban elmaradott   [>>>]

Lengyelország első felosztásával 1772-ben született meg a Galíciai és Lodomériai Lengyel Királyság, közkeletű nevén Galícia, mely egészen 1918-ig a Habsburg Birodalom legészakibb tartománya volt. A Kárpátok lejtőinél elterülő terület fejlődése az 1860-as években kezdődött, előtte azonban elmaradott agrárvidék volt, a feudális kizsákmányolás, valamint az osztrák hadsereg utánpótlási terepe, ahol hatalmas volt a szegénység és a nyomor. A Habsburgok bécsi udvara sem igen tudott sokáig mit kezdeni a területtel, az ide kinevezett császári hivatalnokok a száműzetés helyének és fél-Ázsiának tekintették, melyet annak idején a Medveország (Bärenland) néven is emlegettek.*** Galíciában az 1830-as, 1840-es években több jelentős járvány söpört végig, 1844-45 folyamán több járást is természeti csapások sújtottak, és bizonyos helyeken akkora mértékű volt az éhínség, hogy sokan kannibalizmusra vetemedtek. Mindez egyrészt hozzájárult ahhoz, hogy a falusi népesség nagyon fogékony lett a megszálló hatóságok manipulációira, másrészt pedig oda vezetett, hogy elpattant a sérelmek fokozódó tudatától feszülő húr. Mindeközben a nemesség egy fegyveres lázadást készített elő, amelynek ki kellett volna terjednie mind az osztrák, mind a porosz, mind az orosz megszállási övezetre. 1846 elején számos összeesküvőt letartóztattak, Krakkóba osztrák csapatok vonultak be, és a parasztok támogatásával igyekeztek leverni a felkelést. A farsang utolsó napján azonban több helyen is parasztlázadás tört ki, melyet ?véres farsang?-nak is szoktak nevezni. Közvetlen kirobbantója az a szóbeszéd volt, miszerint az uraságoknak az a szándékuk, hogy az éj leple alatt rátámadnak a falvakra, legyilkolják a parasztokat és magukhoz ragadják azok földjeit (ezt rabáció néven is emlegették akkoriban). Tarnów környékén a legismertebb felkelővezér a ?parasztkirály?-ként is emlegetett Jakub Szela (1787-1860) volt, akinek vezetésével a legnagyobb mészárlások zajlottak: csak Tarnow környékén több mint hétszáz embert öltek meg, köztük a nagyhatalmú Bogusz család tagjait, valamint fosztogatták nemcsak az udvarházakat, hanem jobbágyportákat is. Miután az osztrák hatóságok leverték a nemesi felkelést, márciusban hozzáfogtak a parasztcsapatok pacifikáláshoz. Jakus Szelát is beidézték Tarnówba, ahol internálták, majd két évvel később Bukowinába szállították át. Ennek a felkelésnek a történetét meséli el Radek Rak regénye, középpontjában természetesen Jakub Szela ellentmondásos, legendákkal kísért alakjával. A történetbe azonban a szerző számos fantasztikus elemet beépített, így a fiatal Jakubnak nemcsak a kizsákmányoló urakkal kell szembenéznie, hanem megszerezni a szépséges lányt, valamint a Kígyókirályhoz eljutva visszaszerezni a szívét? A több rangos irodalmi díjat is elnyert regény alapján nemrég opera készült, hamarosan pedig filmet is forgatnak belőle. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]