A Nobel-díjas amerikai író utolsó önéletrajzi ihletésű munkáját 1957 őszén, Kubában kezdte el írni és halála előtt egy évvel, 1960 tavaszán fejezte be, ám csak 1964-ben jelent meg (magyarul először 1966-ban látott napvilágot, Göncz Árpád fordításában). A Vándorünnepben párizsi éveinek (1921-26)   [>>>]

A Nobel-díjas amerikai író utolsó önéletrajzi ihletésű munkáját 1957 őszén, Kubában kezdte el írni és halála előtt egy évvel, 1960 tavaszán fejezte be, ám csak 1964-ben jelent meg (magyarul először 1966-ban látott napvilágot, Göncz Árpád fordításában). A Vándorünnepben párizsi éveinek (1921-26) emlékeit eleveníti fel: életének, íróvá érésének legfontosabb színterét, eseményeit. A francia főváros a század húszas éveiben a világ kimagasló művészeinek találkozóhelye volt: az író baráti társaságában ott találjuk az író Gertrude Steint, Ezra Poundot, F. Scott Fitzgeraldot (és feleségét, Zeldát), James Joyce-t, John dos Passost és Aleister Crowley-t; a festők közül pedig Jules Pascint, Joan Mirót vagy éppen Pablo Picassót. Hemingway-jel és barátaival együtt járhatjuk be képzeletben a korabeli Párizst, a felkapott bárokat és vendéglőket, melyek egy része még ma is üzemel. Ahogy a szerző fogalmaz könyve végén: „Párizs örök, s azok emléke, akik ott éltek, más, mint bárki másé. () Valamikor réges-régen, amikor még nagyon szegények voltunk és nagyon boldogok, ilyen volt Párizs. A laza visszaemlékezésfüzér remek adalékként szolgál az író életművéhez. Utoljára 1996-ban, a Fekete Sas Kiadó gondozásában jelent meg magyarul; most a 21. Század Kiadó adta ki újra, a 2020-ban indult Hemingway-életműkiadás részeként. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]