A magyar irodalomban rendre feltűnnek azok a regények, melyek az írók számára releváns társadalmi kérdéseket egy-egy közösség életére vontatkoztatva tárják az olvasók elé. Így válhatott Zsarátnok városa szinte már allegóriává, amely Mikszáth esetében az úri Magyarország visszáságait hivatott   [>>>]

A magyar irodalomban rendre feltűnnek azok a regények, melyek az írók számára releváns társadalmi kérdéseket egy-egy közösség életére vontatkoztatva tárják az olvasók elé. Így válhatott Zsarátnok városa szinte már allegóriává, amely Mikszáth esetében az úri Magyarország visszáságait hivatott feltárni és azt a szatíra eszközeivel plasztikusan ábrázolni. Hasonló törekvést érhetünk tetten Spiró György Kerengő című művében is, s az elismert erdélyi szerző, Vida Gábor legújabb regénye is ebbe az illusztris sorba illeszkedik. A történet 1936-ban játszódik, az impériumváltás éppen a román oldalnak kedvez, az erdélyi városok és falvak több mint másfél évtizede berendezkedtek a román irányításra, de a korábbi örökség, a magyar, a román és a szász, nem is beszélve a székelyekről, együttélés levakarhatatlan nyomot hagyott az egyes közösségek mindennapjain. Amikor egy Bukarestben végzett magyar mérnök, Kalagor Máté, aki már inkább románul írja a nevét (Cålugåru) megérkezik Namajd városába, a dolgok nem vált fordulatot vesznek. A magyar településen egyedül az elöljáró és a rendért felelős tiszt képviseli a román államot, azonban a királyság belügyei, a második világháború felé sodródó ország egyre szélsőségesebb fasiszta tapasztalatai (vasgárdisták) beárnyékolják a mindennapokat. A szerző ezt a világot bontja ki fokról fokra szociográfiai következetességgel, de - ahogy arra az alcím is utal - ebből az erdélyi lektűrből a szerelem sem hiányozhat. A mai erdélyi viszonyok megértésére tett jelentős irodalmi kísérletként olvashatjuk Vida Gábor regényét - széles körben ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]