Mindenkivel előfordul, hogy csakúgy bámulja a járókelőket az utcán. Nincs ezzel másként Dániel András sem, ám míg mások egyszer csak abbahagyják a bambulást és felszállnak a buszra vagy a villamosra, addig ő egy egész kis képeskönyvvé tágította a megfigyelt jövés-menés élményét: a lapokon ezek az   [>>>]

Mindenkivel előfordul, hogy csakúgy bámulja a járókelőket az utcán. Nincs ezzel másként Dániel András sem, ám míg mások egyszer csak abbahagyják a bambulást és felszállnak a buszra vagy a villamosra, addig ő egy egész kis képeskönyvvé tágította a megfigyelt jövés-menés élményét: a lapokon ezek az elkapott pillanatok, jelenetek, hangulatok, alakok jelennek meg - a szerző görbe tükrében, tréfás, olykor groteszk rajzokon, egy-egy tömör hozzáfűznivalóval kísérve. A kiadványban elsősorban az illusztrációk dominálnak, amelyeken - akárcsak egy forgalmas utcán vagy téren - sűrűn vonul át a színes tömeg. Ki-kicsillannak közülük a karakterek: van aki egyedül van, mások együtt; sokan átlagosak, néhányan különlegesek; van aki hoz, van aki visz; néhányan hallgatnak, mások folyton karattyolnak; páran csak baktatnak és mindig van, aki nagyon siet; van, aki feltűnően vidám, és néha előfordul olyan is, hogy valaki mérgelődik, esetleg sír az utca kellős közepén... A sajátos hangulatú képeskönyv elsősorban az ovis korosztálynak ajánlható, együtt lapozgatva a szülőkkel. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]