Az Osiris irodalomtörténet név alatt futó sorozat újabb darabja Mikszáth Kálmán sajátos, a mai napig formálódó és alakuló emlékezetét, a jeles író befogadás- és kritikatörténetét állítja a középpontba, mivel ahogy az elmúlt években, évtizedekben egyre inkább megfigyelhetővé vált, a korszak írói
[>>>]
Az Osiris irodalomtörténet név alatt futó sorozat újabb darabja Mikszáth Kálmán sajátos, a mai napig formálódó és alakuló emlékezetét, a jeles író befogadás- és kritikatörténetét állítja a középpontba, mivel ahogy az elmúlt években, évtizedekben egyre inkább megfigyelhetővé vált, a korszak írói közül Mikszáth életműve bizonyult a legnagyobb hatásúnak, úgy a pályatársak, mint a későbbi generációk (köztük a kortárs prózaírók vagy a posztmodern kiemelkedő szerzői) körében, akik rendre a Mikszáth által kijelölt utakra tévednek, azon haladnak vagy tudatosan térnek le róla, s ekkor sem feledkeznek meg arról, hogy mivel szemben, minek az ellenében teszik meg radikálisnak tűnő gesztusaikat. A kötet szépen illeszkedik a sorozat korábbi kötetei által kijelölt mintázatba: Petőfi Sándor, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Arany János, s utoljára Vörösmarty Mihály emlékezettörténete után Mikszáth művei szekunder irodalmának feldolgozása sem váratott sokat magára. Császtvay Tünde értő módon szedte össze a jelentős kritikákat, értelmezéseket, illetve szépirodalmi művekben megjelenő részleteket. Az négy fejezet kronologikus rendben követi egymást: először az 1874 és 1910 közé eső időszak fogadtatástörténetével ismerkedhetünk meg, melyet olyan jeles irodalmárok és kritikusok határoztak meg, mint Ambrus Zoltán, Gyulai Pál, Ignotus, Ady, Csáth vagy Négyesy László. A következő szakasz 1910 és 1945 közé esik. Ebben a részben – többek között – Kosztolányi, Szerb, Móricz, Karinthy vagy Herczeg Ferenc Mikszáth-olvasatáról tudhatunk meg többet. A harmadik szakasz 1945 és 1977 között húzható meg: Bóka László, Vészi Endre, Rónay György vagy Király István sokatmondó feldolgozásai talán többet árulnak el korukról, mint az értelmezés tárgyáról. S végül az 1977 és 2023 közti időszakban tűnnek fel a mai napig is meghatározó értelmezők és értelmezések, úgymint Tarjányi Eszter, Hajdu Péter, Eisemann György, Németh G. Béla, Esterházy Péter vagy Margócsy István. Az impozáns és hiánypótló válogatáskötetet a felhasznált irodalom listája teszi teljessé. Irodalmárok és magyartanárok figyelmébe ajánlható, beszerzését a sorozat korábbi kötetei mellé javasoljuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]