A lengyel tényirodalom kiemelkedő műve egyetlen esztendő, az 1945. év hiteles, mégis szubjektív válogatáson alapuló, történeti keresztmetszete. Ez az év a háború utolsó és a béke első időszaka volt, de közel sem a megnyugvásé és a békességé. Az újságírónő nem tesz mást, mint az 1945. év tizenkét   [>>>]

A lengyel tényirodalom kiemelkedő műve egyetlen esztendő, az 1945. év hiteles, mégis szubjektív válogatáson alapuló, történeti keresztmetszete. Ez az év a háború utolsó és a béke első időszaka volt, de közel sem a megnyugvásé és a békességé. Az újságírónő nem tesz mást, mint az 1945. év tizenkét hónapjának krónikáját adja számos dokumentum segítségével és jónéhány család-, illetve élettörténet formájában. A tizenkét hónap tizenkét novellisztikus históriája a januártól decemberig tartó időszakban idézi meg e zűrzavaros korszak máig sok tekintetben tabunak számító történeteit. 1945 tavaszán ugyan kihirdették a II. világháború végét, de ezzel nem köszöntött be a békesség, hiszen Lengyelország határait jócskán nyugatra tolták a békeszerzők, emberek milliói kényszerültek hazájukat elhagyni, új otthont keresni. Lengyelek, ukránok, németek, családok tízezrei keltek vándorútra az ismeretlen jövő felé, és közben rengeteg dráma történt, az elhagyott német házak kifosztásától az árván maradt zsidó gyerekek rehabilitációjának nehézségein át a lágerekből hazatérteket ért atrocitásokig. De szól a szerző a romokon újraéledő világ temérdek nehézségéről, vagy épp a lengyelek által rövid ideig működtetett kényszermunka-táborok tragédiájáról. Mind a tizenkét fejezet a korabeli lengyel sajtóból kiemelt hírek egyvelegével kezdődik, ez a sajtószemle a maga dokumentarista módján idézi föl az adott hónap közéleti atmoszféráját. Ezután áll egy-egy belletrisztikusan kidolgozott emberi történet, egyéni vagy családi sorsdráma. A történetek sorában megjelennek a zabolátlanul fosztogató szovjet katonák, akiket a fosztogató lengyelek követtek (1945. január). A kelet-poroszországi németek tömegei menekültek a közelgő Vörös Hadsereg elől; nyugatra tartó útjukat irtózatos szenvedések kísérték (1945. február). Föltűnik a Wehrmachtból megszökött lengyel fiú, akinek az apját a németek végezték ki (1945, április). De a fölszabadulás után sem lett jobb az élet, hiszen a romokban heverő Varsóban a minimális létfeltételek is hiányoztak, nem volt víz, teli volt a város oszlásnak indult tetemekkel, és persze nem volt élelem (1945. május). Sorstragédiák sokasága elevenedik meg az idézett dokumentumok és az írói narráció segítségével, egymást erősítő módon. A kötet tényirodalmi hitelét növeli az archív fotók, iratmásolatok sora. A vaskos kötet arra is tanulság, hogy a háború végével nem ér véget az emberek szenvedése. Magdalena Grzebałkowska alaposan dokumentált, bibliográfiával és képjegyzékkel kiegészített könyve a háborút túlélt egyének és családok sorsában mutatja be a háború befejezetlenségének tragédiasorozatát, a tömeges testi és lelki szenvedések mélységeit. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]