Kárpáti András fordításában (az első könyv második fejezetét Vikárius László fordította, de emellett Vadas Réka nyersfordítása sem hanyagolható el) jelent meg a Gondolat Kiadó gondozásában a késő antik irodalom- és zenetudós, valamint teológus Boethius zeneelméleti műve, amelyet a görög elődök   [>>>]

Kárpáti András fordításában (az első könyv második fejezetét Vikárius László fordította, de emellett Vadas Réka nyersfordítása sem hanyagolható el) jelent meg a Gondolat Kiadó gondozásában a késő antik irodalom- és zenetudós, valamint teológus Boethius zeneelméleti műve, amelyet a görög elődök tudására alapozva, azt továbbfejlesztve, latinul írt meg. A kiadvány hiánypótló és a jelenkori magyar klasszika-filológia komoly fegyverténye. Kárpáti tudományos teljesítménye nem ért véget a szakszerű és élvezetes fordításnál, a kiadás egy komoly és informatív bevezető tanulmányon keresztül ismerteti meg olvasóit az antikvitás tanításeszményeivel, a formálódó, az egész középkort meghatározó hét szabad művészet fogalmával, a püthagoreus zeneelmélettel, valamint annak újplatonikus hatást mélyen magába szívó keresztény alkalmazásával. Emellett a magyarázó jegyzetek és egy fogalomtár segíti az antik szakkifejezések közti eligazodást, majd a kiadvány végén a felhasznált irodalom tekintélyes listája található. Az ötödik század végén, a hatodik század első felében élt Boethius öt könyvben írta meg tanításait (De institutione musica). Ahogy az antikvitásban, úgy a középkorban is a matematikai tudományok közé sorolták a musicát, amelyen keresztül az isteni titok valamelyest, a számok misztériumán keresztül megismerhetővé válik. Az első könyvben Boethius lefekteti a zeneelmélet alapjait, meghatározza a főbb hangközöket, arányokat, a hangfajtákat és a genoszokat, úgymint a diatonikus (öt egész és két fél hangtávból álló oktáv), a kromatikus (a diatonikus skála egész hangközeit félhangokkal kiegészító hangsor) és enharmonikus genoszok (a kromatikus félhangnál kisebb hangközöket használó hangfaj). A püthagoreus zenei arányelmélet megalapozása és részletes kifejtése teszi ki a második és a harmadik könyvet, a mérőléces monokhord, vagyis a kanón (kánon - zsinórmérték, szabály) beosztása ismerhető meg a negyedik könyvből, míg az ötödik egy afféle függelék vagy bővítmény, egy komparatív harmonika, melyet Boethius Ptolemaiosztól vett át. A szöveg mélyebb megértése a görög és latin kultúra alapos ismerete mellett zeneelméleti ismereteket is feltételez. Boethius zeneelméleti könyvét elsősorban szakkönyvtárak, tanszéki könyvtárak állományába javasoljuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]