Molnár Ferenc volt az első író, aki a modern Budapest, a 20. század eleji modernizálódó Magyarország írója akart és tudott lenni; a krónikás újságíró pontosságával és a polgár szellemességével rajzolta meg a gyorsan változó világ alakjait, az "éhes nagyváros" figuráit, üzletembereket, hírlapírókat,   [>>>]

Molnár Ferenc volt az első író, aki a modern Budapest, a 20. század eleji modernizálódó Magyarország írója akart és tudott lenni; a krónikás újságíró pontosságával és a polgár szellemességével rajzolta meg a gyorsan változó világ alakjait, az "éhes nagyváros" figuráit, üzletembereket, hírlapírókat, hivatalnokokat, városligeti hintáslegényeket és cselédlányokat, kávéházi széplelkeket és semmirekellőket. A legjellemzőbb és legszebb novellái közül tizenkilencet közreadó zsebkönyv első darabja is mindjárt afféle panoptikum: a téli hajnalon a gőzfürdő nyitására várakozó fagyoskodó férfiak között akad frakkos fiú, gyűrött lumpen, kávéházi füstben pácolódott fej, éjszakai pincér ? valamennyien az áldott melegvíz jótékony hatására várnak, hogy kimossák magukból az éjszakát. Végül valamennyien fürdőlepedőbe burkolózva, törölközővel a fejükön szenderegnek a fürdő heverőin, hogy kipihenjék az életüket (Téli reggel). Már-már idillinek látszó falusi történet a korai tavaszban esküvőre készülődő ifjú pár életképe, ahogyan a templomi szertartást gyakoroltatja velük az orgonista tanító. Ám a buta, kövér és gazdag menyasszony mélyen lenézi a sovány és szegény tanítót, aki a muzsikájával mégis fölébe kerekedik (Muzsika). Sajátos pesti figura a fiatal ügyvédbojtár, akinek szürke, unalmas élete megbicsaklik, amikor betér az albérletével szemben található pálinkamérésbe, és egymás után issza a féldeciket, hogy aztán az Andrássy út egyik padján bóbiskoljon, úgy érezve: ebben a könnyű világban ő az egyedüli súlyos test (Tavaszi részegség). Az író a novellái végén többször megjegyzi: mindössze ez történt, ilyen semmiségekből áll össze az élet. Molnár Ferenc örömét leli a városi élet apró nüanszainak lélektanilag hiteles ábrázolásában (A kék huszár). És látja azt is, hogy a nagyváros a kisebb-nagyobb bűnök melegágya (Széntolvajok; Fernande kisasszony kisfia). Számos írása pillanatfelvétel, pontos helyzetrajz, egy jelentéktelennek tetsző életepizód, amely azonban felszínre hozza a lélek igazi arcát, az ember valódi természetét, a nagyvárosi kisemberek alkatát, habitusát mutatva föl érzékeny képekben: a csalót, az érzelmest, a melankolikust, a karrierre vágyót. És megjelenik a 20. század eleji Andrássy út, a Városliget, a Belváros a szűk utcáival, kis boltjaival és az omnibusszal, mint a kissé megkésve beköszönő polgári lét miliője. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]