"A kodependencia tehát emberfüggés, a szer maga az ember, és az egyén önmagát kizárólag más embereken keresztül határozza, nyugtatja meg, ezért szüksége van arra, hogy szükség legyen rá ahhoz, hogy ő a saját maga létezését érzékelni tudja." - így írja le egy mondatba sűrítve Tisza Kata a kapcsolati   [>>>]

"A kodependencia tehát emberfüggés, a szer maga az ember, és az egyén önmagát kizárólag más embereken keresztül határozza, nyugtatja meg, ezért szüksége van arra, hogy szükség legyen rá ahhoz, hogy ő a saját maga létezését érzékelni tudja." - így írja le egy mondatba sűrítve Tisza Kata a kapcsolati függőség jelenségét, amely köré egy teljes regényt körített. A műfaj és terjedelem nem túlzás, hiszen a kodependencia egy roppant összetett, sokakat mélyen és érzékenyen érintő, sorsformáló erejű probléma. A címszereplő, Szakáll Péter többféle módon is kapcsolódik ehhez: egyrészt terapeutaként a szakterülete a kapcsolati függőség, amelynek annyi változatával alálkozik, ahány kliense van; másrészt ő maga is kodependens kapcsolatokba zárva élt sokáig, nemrég kezdte meg a szabadulás komplex, rengeteg időt, türelmet, figyelmet, őszinteséget, lelki és mentális elkötelezettséget követelő folyamatát. E kettős tükör - Szakáll saját története és terápiás történetei - reflexióiból áll össze ez a szó többféle értelmében véve lélektani regény, amely nagyon részletes, szakmailag és emberileg hiteles képet ad a kapcsolati függőség megnyilvánulási formáiról, tüneteiről, lefolyásáról, nem utolsósorban pedig megmutatja a kiutat is belőle. A könyv öt fejezete Szakáll egy munkahetének öt napjának krónikája. Minden alkalommal más-más függéssel küzdő kliensek lépnek be rendelője ajtaján: hétfő erőszak-, család-, praxis- és terápiafüggő, kedden intellektus-, szex-, mesterség intelligencia- és szokásfüggő, szerdán perfekcionista, fiatalaság-, ex- és istenfüggő, csütörtökön várakozás-, anya-, képzelet- és szolgálatfüggő, pénteken pedig... Nos, pénteken Szakáll maga van "terítéken". "A csöndben, a titokban nincs gyógyulási, fejlődési lehetőség. A beszédnek, a kimondásnak, a megmutatásnak tehát óriási a jelentősége, mert csakis innen indulhat el bármiféle változás úgy egyéni, mint társadalmi szinten. Vagyis a láthatatlanság láthatóvá tétele felelősség." - ezzel a konklúzióval zárul a kötet, amely minden érdeklődőnek, érintettnek ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]