Irvin D. Yalom a kortárs pszichoterápia igazi sztárja - sikeres gyógyító, bravúros szépirodalmi könyvek írója, humoros, személyes hangvételű szakkönyvek tudós szerzője, népszerű egyetemi oktató, sikeres előadó, mindezen felül példás családapa. Mostani könyve egy hosszú életútra való visszatekintés,   [>>>]

Irvin D. Yalom a kortárs pszichoterápia igazi sztárja - sikeres gyógyító, bravúros szépirodalmi könyvek írója, humoros, személyes hangvételű szakkönyvek tudós szerzője, népszerű egyetemi oktató, sikeres előadó, mindezen felül példás családapa. Mostani könyve egy hosszú életútra való visszatekintés, ám több mint szokványos memoár. Yalom úgy mesél önmagáról, hogy közben a pszichoterápiás munka minden fegyvertárát beveti, mert hallgatóinak is azt szokta mondani, használják a leghatékonyabb eszközt: saját személyiségüket. Gyökereiről, gyermekkora felemás benyomásairól, zsidó családi hagyományaihoz való ambivalens viszonyáról például úgy ír, hogy visszaidézi, miként hatott rá egy hozzá terápiára jelentkező katolikus apáca mély hite, altruizmusa. Yalom erre elképzeli, hogy terapeutaként kifaggatja azt a tizenhárom éves kisfiút, aki osztályelsőként, jó eszű eminensként képtelen volt egy árva betűt megtanulni héberül a bár micvójára. Szinte megható, ahogyan visszaemlékszik arra a pillanatra, amikor tizenöt évesen egy délutáni zsúron az ablakon bemászva megpillantotta Marylint, aki annyira rabul ejtette, hogy fogadást kötött unokatestvérével harminc dollárban, hogy feleségül veszi - az esküvőjük napján meg is kapta a pénzt. Yalom ezzel a bűbájos humorral, derűvel, lendülettel vezet végig élete minden nagy fordulóján, például, mikor egyik barátja egy hosszú beszélgetésük után annyit mondott neki, hogy ne olvasson többet, hanem kezdjen végre írni. Ettől fogva jöttek az ötletek, és a könyvtervek húzóerővé váltak. Az amszterdami Spinoza-múzeumban például megdöbbenti a nácik Spinoza-rajongása (A Spinoza-probléma, 201724363), míg a halállal való szembenézés idős korában éri el, amikor Magyarországról elszármazott orvos barátja elmeséli neki 1944-es élményeit, amiből szintén könyv lesz (Szólok a rendőrnek, 201225507). De könyv lesz a nővére és más közeli hozzátartozója halálából is - a Szemben a nappal (201824057) című munkájában arról az ősfélelemről szól, amit a halál tudata okoz bennünk, és Epikurosz nyomán ennek leküzdésére tesz kísérletet a pszichiáter, aki ez esetben maga is laikus páciens. A kötet csodálatos zárómondata a szerző egész életszemléletét tükrözi: "Naponta kapok leveleket, amelyek arra emlékeztetnek, hogy a világ távoli szegletében valakinek, valamiben segíteni tudtam. Ezért, így a végén, Nietzsche szavai jutnak eszembe: ?Ez volt az élet? Nosza! Még egyszer!?" Széles körben érdemes ajánlani a kiváló fekete-fehér fotókkal illusztrált, szép kivitelű könyvet, melynek magyar fordítása is méltó a kötet színvonalához. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]