Miközben Krasznahorkai László legújabb regénye szinte megértő együttérzéssel fordul a politikai őrületben tobzódó szélsojobboldali figurák felé, a Zsömle odavan lerántja a leplet az emberi létezés rideg és magányos oldaláról, feltárja a mélyen igaz és éppen emiatt irtózatos igazságot, miszerint   [>>>]

Miközben Krasznahorkai László legújabb regénye szinte megértő együttérzéssel fordul a politikai őrületben tobzódó szélsojobboldali figurák felé, a Zsömle odavan lerántja a leplet az emberi létezés rideg és magányos oldaláról, feltárja a mélyen igaz és éppen emiatt irtózatos igazságot, miszerint mindenki magányosan kénytelen végigélni a rá kirótt életét a siralomvölgyben, az emberi kapcsolatoknak, a valódi emberi értékeknek – ha azok egyáltalán léteztek is valaha – a 21. század első fele magyar társadalmában már nincs jelentősége, ideológiák, eszmék vagy az egyén boldogsága, ez mind kiüresedett, vásári bóvli, agyonrágott toposz, nyelvi semmiség. A regény a magyar történelem végét mutatja be – ahogy a történelem értelmét a kereszténységből megörökölt a teleologikus ívként értelmezi a társadalmak jelentős része. A regény története nem kifejezetten összetett: adva van az utolsó, eddig titokban és inkognitóban élő utolsó magyar királyi sarj, aki az Árpád-ház bizonyítottan utolsó aranyágacskája, a 92. évében járó Kada Józsi bácsi. A férfiról néhány rojalista, nem kimondottan művelt, jobboldali gondolkodású ember megtudta az igazat, s ettől kezdve egyre többen járnak el falusi kis házába, hogy ámulattal és csodálattal adózzanak a fenséges királyi sarjnak, aki papucsában kicsoszog, hogy a kis kotyogóssal megfőzött kávéval kínálja feszengő vendégeit. A bácsi kedélyesen anekdotázgat, nem érti, mit várnak tőle, ő bizony nem akar király lenni, nem érdekli a politika, vagyis nem tud és nem is akar alternatívát kínálni a jelen, vagyis az Orbán-kormányok által meghatározott magyar valóság és a benne élők számára. Akkor mi marad? A csendes semmibe bámulás, miközben lefő a kávé, és a szintén idős kutyus, Zsömle felpillant gazdájára. A mű prózapoétikai szempontból a korábbi nagy Krasznahorkai-regényeket idézi, de az élesség, ami például a Herscht 07769-et jellemzi a szélsőjobb jellemzését tekintve, a jelen kötetben szinte bohózattá szelídül. A regény a lemondásról, az élet értelmetlenségéről, az elmagányosodásról és a magyar történelem „végéről szól, a szerző rajongói most sem fognak csalódni. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]