A dualizmus kori, majd főként a két világháború közti időszakban a konzervatív szellemi erők vezéralakjának számító Herczeg Ferenc mindössze hat évvel a Tanácsköztársaság bukása után adta közre (Budapest, Singer és Wolfner, 1925) a forradalmi időszakban játszódó Északi fény című regényét. Központi   [>>>]

A dualizmus kori, majd főként a két világháború közti időszakban a konzervatív szellemi erők vezéralakjának számító Herczeg Ferenc mindössze hat évvel a Tanácsköztársaság bukása után adta közre (Budapest, Singer és Wolfner, 1925) a forradalmi időszakban játszódó Északi fény című regényét. Központi alakja Gál Sándor, egy dekadens birtokos, az intellektuel demokrata típusa, aki a háború alatt pacifista körökben forgolódva, szinte öntudatlanul sodródik a forradalomba. Miközben egy romlott, ravasz kokottal folytat viszonyt, egyik fanatikus népbiztos barátja ráveszi, hogy vállalja el a forradalmi törvényszék elnöki tisztét azon a vidéki településen, ahol birtoka is van. Itt is megpróbál humánus lenni, embereket megmenteni, de helyzetéből fakadóan kénytelen halálos ítéleteket szentesíteni. Végül, mikor elérkezik a forradalom bukása, arra sincs ereje, hogy meneküljön, maga megy az ellenforradalmár tisztek közé, akik agyonlövik. Az író főhőse és a többi, a főhőshöz hasonlóan kissé leegyszerűsített karakter (a destruktív újságíró, a konjunktúralovag katonatiszt, a személyi sérelme miatt fanatikus bolsevik) köré szőtt történet azt a meggyőződést tükrözi, hogy az egész országot sújtó, katasztrófába torkolló pánik és zűrzavar a forradalom előtti magyar társadalom megbomlottságából, erkölcsi meglazulásából, elgyökértelenedéséből szükségszerűen következett. Érdemes a két világháború közti, „elfeledett magyar irodalmi értékekre fogékony olvasók figyelmébe ajánlani. [<<<]