A 2023-ban irodalmi Nobel-díjat kapott Jon Fosse Fehérség című kisregénye a Kalligramnál jelent meg. A megjelenésében karcsú kötet a tapasztalatokon túli végtelenségbe kalauzolja el olvasóját. Minden szimbolikus, allegorikus, fagyos és északi. Fosse írásművészete itt is remekelve bontakozik ki: a   [>>>]

A 2023-ban irodalmi Nobel-díjat kapott Jon Fosse Fehérség című kisregénye a Kalligramnál jelent meg. A megjelenésében karcsú kötet a tapasztalatokon túli végtelenségbe kalauzolja el olvasóját. Minden szimbolikus, allegorikus, fagyos és északi. Fosse írásművészete itt is remekelve bontakozik ki: a reduktív mondatok egyetemes - időnként Ibsenre és Beckettre emlékeztető - mondanivalót sűrítenek magukba. Egy koromsötét, feltehetőleg norvég erdőben találjuk magunkat, ahol nincs más, csak az útjáról letért elbeszélő és a látni vélt fehérség, egy éteri lény, aki egyszerre van és nincs. Később az erdő sötétjében felsejlenek az elbeszélő idős szülei, majd egy titokzatos, fekete öltönyös alak. Párbeszédük még inkább fokozza azt az abszolút esetlegességet, amely átfogóan jellemző a regény atmoszférájára A belső monológok és a szabad függő beszéd váltakozásában időnként bizonytalanná válik, ki "beszél", megtudhatjuk, hogy "[...] lehetséges, hogy valamit csak megélünk. Minden, amit megélünk, bizonyos fokig valóság, amit bizonyos fokig meg is értünk. Amúgy ennek nincs semmi jelentősége." A regény nem kínálja fel a biztonságot adó linearitás kényelmét, csak a legelementárisabb dolgok létezésében lehetünk biztosak, mint a mindent körülvevő sötétségben, egy kerek kőben az erdő közepén, és a belső őrlődésben. A mű végén a sötétség és a fény egyesülni látszik. A kötet minden, az északi egzisztencializmust kedvelő olvasónak jó szívvel ajánlható."www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]