Endó Súszaku a japán irodalom leghíresebb katolikus írója, akit nagynénje hatására 1935-ben kereszteltették meg. Egyik legismertebb, a 17. századi japán keresztényüldözésekről szóló regénye, a Némaság (Szent István Társulat 1987) alapján Scorsese 2016-ban filmet forgatott. Mostani története a második világháború után, az 1950-es években játszódik, főhőse a Csodálatos bolond egészen különös, szűrreális figura, akinek nincs sok köze a valósághoz. Az ismeretlen egy távoli világból érkezik, nem érthető, hogy valójában mit is keres Japánban. Takamori nyolc évvel ezelőtt levelezésbe kezdett vele, de aztán megszakadt közöttük a kapcsolat, most értesítést kap, hogy Hona Harukó, azaz Gaston Bonaparte (Gas), aki franciának és Napóleon leszármazottjának mondja magát a felkelő nap országba látogat. ***Takamori megkéri az édesanyját, Sizut, adjanak szállást az idegennek, a család be is fogadja magához az utazót. Endó Súszaku többször is nyomatékosítja regényében, senki sem tudja, hogy a férfi miért érkezik a városba, hiszen érzékelhetően nincsenek céljai és pénze is alig van. Különösebb megtervezés nélkül indul el valahova és útja során mindenről a véletlen dönt. Úgy tűnik, semmiféle tehetség nem jellemzi, az író a küllemét kifejezetten csúnyának festi le, állatoktól vett testrészekhez hasonlítva Gas kinézetét, egy azonban bizonyos, hogy a jövevény jó ember. Valójában különösebb esemény nem történik vele, de az író atmoszféra teremtése okán az olvasó feszült figyelemmel lapozza a könyvet, annak ellenére, hogy a cselekmény mindvégig a levegőben lóg. Hőse Tokió sűrűjében barangolva éli át az előre meg nem tervezett helyzeteket, a francia szakon végzett Súszaku úgy tűnik, azt próbálja megmutatni, hogy egy francia, aki Tokióba látogat, hogyan szembesül a város nyomorával, sötét oldalával. Valójában példázatot olvasunk, amelynek szereplői jelképek, Gaston klasszikus irodalmi párja a Kishercegnek, ez a befejezésben is jól érzékelhető, amikor Takamori a hegyeket bámulja, azt látja, hogy Gaston mászik az egyik csúcs felé, majd eltűnik a szeme elől. Amikor megkérdezi az utazótól, merre távozik, az egy ügyefogyott mosoly kíséretében csak annyit mond: Akárhova. Bárhova, ahol emberek vannak? A száz éve született regényt Nemeshegyi Péter atya, aki 38 évet töltött Japánban misszionáriusként, fordította le magyarra. A katolikus Súszaku miközben a háború utáni időkben, Japánban utaztatja főhősét, indirekt módon arra irányítja a figyelmet, hogy véleménye szerint népének nagy szüksége van a kereszténységre. Az író Gasban testesíti meg a kereszténységet, ez az allegória vonul végig a történeten, annak manifesztumaként, hogy az emberek értéke azonos, még ha nem is ismerik egymás vallását, történelmét, mert nincsenek felsőbbrendű elvek, emberek, és ha vesszük a fáradtságot, hogy megismerjük mások világát erre a fabula segítségével mi magunk is ráébredhetünk? Értékes, gondolatgazdag regény, amelynek üzentét mindazok megérthetik, akik nyitottak a spiritualitásra. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]