Az elismert újságíró és író legújabb művében tág teret enged az önéletrajziságnak, s noha Kácsor Zsolt leszögezi könyve elején, hogy a történet bizonyos részei a fikció tartományába sorolhatók, mély, vallomásos szövege a mentális betegségekben szenvedő hasonló ember számára felszabadító erővel   [>>>]

Az elismert újságíró és író legújabb művében tág teret enged az önéletrajziságnak, s noha Kácsor Zsolt leszögezi könyve elején, hogy a történet bizonyos részei a fikció tartományába sorolhatók, mély, vallomásos szövege a mentális betegségekben szenvedő hasonló ember számára felszabadító erővel bírhat. Az önéletrajzi regény ugyanis a szerző/narrátor bipoláris depressziójának kegyetlenül alapos látlelete: az elmúlt két-három évtized magyar irodalmi, kulturális és politikai élete elevenedik meg, miközben a főszereplő arra készül, hogy végleg lezárja az egyre több szenvedéssel együtt járó életet. A regény jelenében ugyanis a narrátor már ki sem tud kelni az ágyból: a besötétített szobában napok óta meg sem mozdul, nem is eszik, felkészült arra, hogy bevegye a halálos adagot az éjjeli szekrényére készített különböző nyugtatókból - de ha ez nem lenne elég, a kötél és a kés is kéznél van. Miközben a depresszió fokról fokra lerántja ebbe a szuicid spirálba, a múltban elszenvedett sérelmek, negatív tapasztalatok rendre megelevenednek, az egyén és a magyar társadalom negatív történetét olvashatjuk, amely másból sem áll, mint e kellemetlen és nyomasztó emlékképekből - természetesen rögtön érdemes feltenni a kérdést, a szatíra mennyiben felel meg valójában a megélt valóságnak. A sikertelenség, a testi és szellemi leépülés és hanyatlás, a belsőben küzdő személyiségek destruktív, önpusztító dinamikája adja ki a regény igazán mély és izgalmas rétegeit. A kortárs művek közül mindenképpen érdemes kiemelni Kácsor Zsolt kísérletét, amely az egyén tragédiája mellett az ország állapotáról, a magyar jelen és közelmúlt helyzetéről is sokat elárul. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]