Sokan feldolgozták már futballtörténelmünk – szívünknek kedves – nagy korszakát, az ötvenes évek „aranycsapatának történetét, azonban most korunk legelismertebb szakértője, a téma, illetve a mi szempontunkból „outsider-nek számító, vérbeli angol focirajongó ragadott tollat, hogy megírja Puskásék   [>>>]

Sokan feldolgozták már futballtörténelmünk – szívünknek kedves – nagy korszakát, az ötvenes évek „aranycsapatának történetét, azonban most korunk legelismertebb szakértője, a téma, illetve a mi szempontunkból „outsider-nek számító, vérbeli angol focirajongó ragadott tollat, hogy megírja Puskásék sztoriját. A tucatnyi nagyszerű és sikeres focikönyv szerzője (Futballforradalmak, A Liverpool története 10 meccsben, Kívülállók, A Barcelona-örökség), Jonathan Wilson azonban nem kevesebbet állít, mint, hogy ez a sikerkorszak valójában a magyar labdarúgás legfényesebb korszakának csak az utolsó szakasza volt. Az 1920-as, '30-as évek Budapestjén új futballiskola született, amely igen jelentős hatást gyakorolt a sportág történetére. (A szerző mintegy két évet igénybe vevő munkája alatt, egyidőben írta a Barcelonáról szóló könyvét, melyet a budapesti mellett a másik meghatározó iskolának tart a labdarúgás egyetemes történetében.) A megannyi zseniális játékos és edző nevével fémjelzett időszakban a magyarok egyedülálló módon ötvözték a szigort a szárnyaló fantáziával. De a második világháború kezdetén, a fasizmus és az antiszemitizmus térnyerésével sokan hazájuk elhagyására kényszerültek. Örökségük azonban tovább élt. „Nem túlzás azt állítani, hogy a modern futball bölcsőjét Budapesten ringatták az első világháború utáni kaotikus fél évtizedben A két világháború közti gazdasági és politikai válság idején az egész világot a magyarok tanították meg futballozni írja Wilson. A virágzó magyar futballkultúra forradalmasította a labdarúgást és egy új korszakot indított el a sportágban. A szerző mint egy kirakósjáték (puzzle) darabkáit, illeszti össze az emberi sorsokból kirajzolódó összképet, a futballnagyhatalmak (Brazília, Argentína, Uruguay, Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Németország, sőt Anglia) világtérképén. De kik is voltak, akik Jimmy Hogan (1916 végén érkezett az országba) vagy a skót John Tait Robertson munkássága nyomán mindezt véghezvitték? Mindenekelőtt Guttmann Béla, Hirschl Imre, Kürschner Dóri (Dori Kruschner) Weisz (Veisz) Árpád, Erbstein Ernő, Tóth „Potya István, Braun József („Csibi), Kertész Vilmos és Géza („Lajhár), a Konrád fivérek, Schaffer Alfréd, Orth „Gyuri, Schlosser Imre („a karikalábú), Toldi Géza, Czeizler Lajos, Eisenhoffer József, Bukovi Márton, Medgyessy Jenő, Plattkó Ferenc, Szűcs György, Pozsonyi Imre. De ide vehetjük Puskás, Kubala László és Östreicher Emil nevét is. A sokszor szívbe markoló, három fő részben és izgalmas című fejezetekben elmesélt történet elválaszthatatlan Magyarország századfordulós és 20. századi történelmétől. A szerző honfitársa, a tizennyolc éve hazánkban élő David Bailey nemrég megjelent Az Aranycsapat története című könyvét szakmailag sok kritika érte történelmi tévedései, csúsztatásai miatt. Ezt a hibát Jonathan Wilson nem követi el munkája alapos és érdekfeszítő, elgondolkodtató összefüggéseket tár föl. A korrekt irodalomjegyzékkel és névmutatóval kiegészített, valamint egyetlen, a könyv közepén található, fekete-fehér képblokkal, ezenfelül a szövegben említett helyszíneket (pályák, stadionok) vázlatosan ábrázoló, az első oldalon elhelyezett térképpel illusztrált kötet minden sport és történelem iránt érdeklődő olvasónak jó szívvel ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]